Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1963. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 1.)
I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Kovács Vendel: A bemutatás alkalmazásának gyakorlati problémáiról
hasznos ismeret birtokába. Nem úgy találta ki az ember sem a problémát, sem annak megoldását, hanem a jelenségek alkalmas látószögben való megjelenése, s a megfelelő látószög többé-kevésbé tudatos keresése tette lehetővé, hogy ismeretekhez jutott. Nyilvánvaló, hogy az oktatás is a jelenségek alkalmas bemutatásával és csoportosításával tud felvetni és megoldani izgalmas problémákat. Sokkal inkább ezzel, mint beszéddel. A jelenség ugyanis mindig tükröz valamit a megoldásiból. Sokszor pedig kínálja is a megoldással való próbálkozás módját [7]. A szó ezzel szemben nem egyszer inkább elhomályosítja a probléma élét és besötétíti a megoldás útját. A szó, — a nem éppen és nem mindig logikai kapcsolatok révén, — általában több villanyt gyújt meg a tudatban, mint amennyi hasznos volna ahhoz, hogy csak azt lássuk, amit elsősorban kell látnunk. Ugyanakkor kevésbé alkalmas arra a szó, hogy eloltson érdektelenné vált területekre bevilágító lámpafényeket. Erre inkább alkalmas a jelenség, de csak célszerű bemutatással és csoportosítással. Ez a célszerű bemutatás és csoportosítás legtöbbször azért nem sikerül, mert helytelenül fogalmazzuk meg a problémát. Már az, előző példákban is láthattuk, hogy a baj legtöbbször ezzel kezdődik. Az oktatásban rendszerint a szabályokhoz keressük a megoldást, az indoklást és nem a problémához. PL az ,,S n-képlethez" a levezetést és nem a problémához a megoldás módját. Mintha Gauss is úgy találta volna meg az ,,S n-képletet", hogy leírta a számsort kétszer (egyszer fordítva), majd összeadta és a 2S n felét vette. így csak akkor cselekedhetett volna, ha „valami természetfeletti erő belenyúlt volna gondolkodásába. Természetes, hogy ilyen feltevésről vitatkozni sem lehet" [8]. Gaussnak nem is az ,,S n-képlet" volt a probléma, hanem az, hogy miképpen lehet egytől harmincig a számsort gyorsan, pontosan és biztosan összeadni. Hogy ezt megoldja, átcsoportosította a számsort ismert módon, s így jutott a nevezetes képlethez. Tehát először a problémát kell^jól megfogalmazni, mert csak ehhez igazodva tudunk a megoldás szempontjából is hasznos bemutatással és csoportosítással élni. A probléma helyes megfogalmazásával kapcsolatban az a hiba mondható általánosnak, hogy olykor a leegyszerűsítés helyett még jobban bonyolítjuk, máskor az egyszerűsítés ürügyén elvesszük a probléma élét. a) Az utóbbi akkor fordul elő, amikor a probléma szempontjából szorosan összetartó dolgokat szétválasztunk. A bemutatást ez úgy rontja le, hogy a jelenség nem tükröz problémát. Ilyen helyzet állna elő akkor, ha a kijelentő mondatot a kérdő mondat nélkül ismertetnénk. Vagy: ha az egyes halmazállapotnak megfelelő sajátságokat külön ismertetném a szilárd testeknél, külön a folyadékoknál és külön a gázneműéknél. Vagy: ha a jelen idő fogalmát a múlt idő fogalma nélkül akarnánk tisztázni, a gyökér fogalmát a száré nélkül, az egyenes állású szögpárt a váltó szögpár nélkül stb., stb. 98