Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1963. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 1.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Kovács Vendel: A bemutatás alkalmazásának gyakorlati problémáiról

Az ellentét és az ellentmondás nem úgy került a filozófiáiba, hogy kitalálta az ember, hanem úgy, hogy a jelenségek kényszerítették rá. Ahol tehát ezt kell észrevenni a jelenségben, mert az oktatás szempontjából is ez a lényeg, és mégsem ezt mutatjuk, akkor szükségképpen mellékes vonást mutatunk, exponálunk. Még akkor is, ha mi a lényegest érezzük benne. Természetesen mi is úgy érezzük csak a lényegest, hogy hozzágondoljuk a jelenséghez azt a másik jelenséget, amivel együtt mutatná a kettő a lényegest. Nem egyszerűbb tehát csak a 'kijelentő mondatról, vagy csak a jelen időről beszélni akkor, amikor még egyiket sem ismerjük, s nem helyes ennek megfelelően csak az egyik jelenség tényeiből bemutatni néhányat a másik jelenség tényei nélkül. A hiányos bemutatásnak és tárgyalásnak a következménye az, hogy Nagy Zsuzsi jelen időben van, mert itt van, Kiss Éva nincs jelen időben, mert nincs jelen. Az üvegpohár is könnyen változtatja alakját, mert ha leejtjük, könnyen eltörik, bár szilárd test. Ami tehát összetartozik, ami a másikhoz viszonyítva bírja és hordja azt a sajátságot, amit észre akarunk vétetni, azt nem mutathatjuk be önmagában, a másik nélkül. b) Viszont a nehezen áttekinthető, de még a nehezebben áttekinthető problémát sem szabad bonyolítani semmiféle elv értelemben. Inkább fel kell bontani. Elsősorban nem azért, hogy könnyebb legyen, hanem azért, hogy minél inkább a gyerek birkózlhasson meg a probléma megoldásával. Ezenkívül a felbontással az is a célunk, hogy ne vezessük félre a gyereket. Ha ugyanis menetközben magyarázgatnunk kell, vagy éppen mégis csak fel kell bontani a problémát a tanárnak, a gyerek könnyen abba tévhitbe esik, hogy az egész feladatot ő oldotta meg. Csak majd ha nem lesz, aki felbontsa, és gondolkodása zátonyra fut, akkor dobben rá, hogy bizony közel sem olyan okos, mint ahogyan azt gondolta. Ilyenkor mondja a gyerek, hog}'' mikor magyaráznak neki, mindent ért, de mikorra hazaér, mindent összezavar, elfelejt. Nincs olyan abszolút elv, amely minden helyzetben egyforma megvalósítás mellett ugyanolyan eredményt hoz. Nem lehet abszolutizálni az elveket, még az általános elveket sem. Tehát azt sem, hogy ami egész, azt egészben mutassuk be, ha nem az egész a pillanatnyi probléma, hanem a rész. Illetve, amikor a probléma a részt teszi egésszé. A legnagyobb közös osztó fogalmának ismertetésekor pl. nem indulhatunk ki ebből a feladatból: A felső tagozatos úttörők versenyezték a papírgyűjtésben. A verseny eredménye az lett, hogy az V. osztály úttörői 18 kg papírt, VI. osztály úttörői 24 kg papírt, VII. osztály úttörői 24 kg papírt, VIII. osztály úttörői 36 kg papírt gyűjtöttek. A gyűjtés után az igazgató bácsi úgy rendelkezett, hogy az összegyűjtött papírt osztályonként külön, de egyenlő súlyú csomagokban kell 99