Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1963. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 1.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Kovács Vendel: A bemutatás alkalmazásának gyakorlati problémáiról

A nevelő, — legalábbis úgy látszott —, hogy jól közeledett a problémához, mert a csiripel szó hallatán a nagy madárra vonatkoztatva azt mondták néhányan, hogy csipog. Mégsem találták meg a tanulók a megoldás megfelelő gondolkodási sémáját, útját, módját. A pillanatnyi tudatkészlet nem adta át helyét minden további nélkül a másiknak azonnal és maradéktalanul. Az indukciós gátlás, amely előbb előnyös volt, ekkor már hátrányosan hatott, különösen az új jelenség új és sajátos vonásainak megragadása szempontjából. A bemutatás, — a felnőtt szemlélő szemében legalábbis úgy tűnt, hogy — eléggé kiélezte az új jelenségen azokat a vonásokat, amelyeknek megfelelő módon hatni kellett volna. A tanulók mégis a hosszú és a rövid magánhangzók megállapításánál alkalmazott gondolkodási sémába próbálták belekényszeríteni az új vonásokhoz kapcsolódó észlelési eredményeket. Erre természetesen a jelenség is adott valami támpontot. Nevezetesen azzal, hogy az egyik oszlopban csupa rövid, a másik oszlopban pedig főleg hosszú magánhangzókat észleltek. Az is kétségtelen viszont, hogy ilyen támpontot mindig találhat a tanuló. Az a kérdés tehát, hogy miért éppen ezekbe a megoldást nehezítő támpontokba kapaszkodik bele a gyerek és miért nem azokba, amelyek kézenfekvőbbeknek tűnnek. Minden ilyen esetben arról van szó, hogy „a tananyag külső befolyása a neki kedvező belső feltételeken keresztül hat, s lesz hatékonynyá .. . Hogy a tanuló szerez-e új ismeretet, azt elsősorban az határozza meg, hogy milyen mértékben teremtődték meg arra a megfelelő feltételek a saját gondolkodásában" [4]. Ez a kérdés szorosabban a motiváció problémájához tartozik, amelynek „lényege az a törekvés, hogy ne külső kényszer legyen a tanulás ösztönzője, hanem olyan belső pszichikai motívumok játsszanak egyre nagyobb szerepet benne, amelyek a tanulási-tanítási tevékenységet magasabb szintre emelik, és intenzívebbé teszik" [5]. A bemutatással úgy függ össze, hogy a tárgy nem jelenhet meg akármikor és akárhogyan a tanulók előtt, mert a tanuló nem viszonyulhat akármilyen tudatkészlettel a tárgyhoz, ha azt akarjuk, hogy hasznos legyen a tanulóknak a tárggyal és jelenséggel való találkozása. Erre a hasznos találkozásra a tanulókat éppen ezért elő kell készíteni. Az előkészítésnek általános eljárása az, hogy azokat a képzeteket,, fogalmakat és műveleteket, amelyek zavarnák a tanulót az új tárggyal való találkozásban, (kiszorítjuk a tanulók tudatából; mégpedig úgy, hogy olyan képzeteket, ismereteket, fogalmakat viszünk a tanulók tudatába, amelyek alkalmasak a tárgy sajátos jellegzetességeinek megragadására, s ezzel segítik a tanulót a tárgyból adódó probléma megoldásában. A megfelelő műveletekkel, illetve a korábbi ismereteknek a felidézésével való előkészítés a jelenség szempontjából vagy a beleépítés, vagy pedig a továbbépítés feltételeinek megteremtését jelenti. Tehát vagy azt, hogy megkeressük az új jelenségnek a helyét az előbb, vagy korábban 91