Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1963. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 1.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Kovács Vendel: A bemutatás alkalmazásának gyakorlati problémáiról

Nem megnyugtató azonban az észrevétel, mert gyanús, hogy nem a szemlélet alapján, hanem a könyv segítségével született meg. A tanár munkája igen gondos felkészülést mutatott. A logikában sem volt hiba. Csakhogy ez a logika a jelenség szélesebb és mélyebb ismeretének logikája volt, és nem az ismeretlen felé való közeledés logikája. A tanár még egyéb erőfeszítéseket is tett, hogy a tanulók meglássák az elemi lényeget, A fáradozás azonban messze túlhaladta azt az eredményt, amelyet az oktatás javára lehet írná. A tanár maga is érezte ezt, s szellemesen így küldte tízpercnyi pihenőre a tanulókat a kétségtelenül közös, de keserves erőfeszítésekkel teli óra után: Menjünk és tegyünk úgy, mintha jó munkát végeztünk volna. A tanítás mint munka, mint erőfeszítés, és mint ötletes elképzelés, kifogástalan volt, de mint oktatás, nem elég eredményes. Az örömteli és sikeres teljesítményektől pedig elmaradt. A sikertelenséget és a munka fárasztó voltát kétségtelenül a bemutatás helytelen koncepciója idézte elő. A tanár a magas és mély bangókat úgy mutatta be, mint a beszéd muzsikájának egyik eszközét. Akkor, amikor még nem tudják a. tanulók, hogy vannak magas és mély hangok, s hogy ezekhez más-más érzelmek kapcsolódnak. Azt akarta észrevétetni a tanár, amit ő tud, lát és érez a magas és mély hangokban, s nem azt, amit a gyerek most, kezdetben láthat, érezhet és észrevehet bennük. Az érthető, hogy a tanárnak úgy érdekes a jelenség, ahogy bemutatta. A gyereknek azonban még fejlődni kell ahhoz, hogy megtanulja ugyanazt látni, érezni és észrevenni a jelenségekben, amit a tanár. 3. A tanulók azonban nem véletlenül beszéltek rövid és hosszú magánhangzókról. Mégha alkalmasabb módon tárta volna a nevelő a tanulók elé az új nyelvi jelenségeket, akkor sem biztos, hogy a gyerekek biztosan kapcsoltak volna. Egy másik órán a szóbanforgó nyelvtény bemutatását a daloló madárkákról való beszélgetés keretében ilyen exponálásban eszközölte a nevelő: (a kis madár) csiripel károg (a nagy madár) csicsereg búg Ezután (aláhúzták a magánhangzókat, majd hangoztatták is az aláhúzott hangokat. Sőt, a nevelő ismételten és ismételten figyelmeztette a tanulókat, hogy ne azt nézzék, rövidek-e vagy hosszúak-a a hangok, mert itt más probléma van, s ezt próbálta a nevelő különböző módon észrevétetni. A gyerekek azonban változatlanul a hangok rövidségét és hosszúságát kutatták, keresték. Mindenképpen ezzel a keresgélési, vizsgálódási móddal akartak a nevelő által ismételgetett „más" probléma nyitjára jönni. 90