Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1963. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 1.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: A szocialista esztétikai nevelésről

I

I. Szocialista pedagógiánk általánosan elterjedt felfogásának megfelelően [1] esztétikai nevelésen mindazoknak a nevelő hatásoknak összességét értjük, melyeket a szépség bármely megnyilatkozásából nevelésünk céljainak elérésére gyümölcsöztethetünk. Felbontva az említett rövid, előzetes .meghatározást: esztétikai nevelésünk a természeti ós társadalmi környezet és a művészetök szépségeinek szocialista nevelésünk céljaira történő felhasználását foglalja magában. Esztétikai nevelésünknek tehát alapvető és központi fogalma: a szépség, az esztétikum. Arra a kérdésre, hogy mi a szépség? — az esztétikai tudomány ad feleletet. Kétségtelen, hogy az esztétikum az esztétika tudományának legalapvetőbb és legbonyolultabb kérdése, melynek kifejtésébe és felvázolásába ehelyütt nem térhetünk ki, minthogy kifejezetten pedagógiai szemszögből foglalkozunk a szépséggel, az esztétikai neveléssel. Csupán utalhatunk ezért a marxista esztétikai művekre, (vö. „A marxista—leninista esztétika alapjai" című mű — megjelent Bp. 1961. Kossuth Kiadó — III. részében „A szép" című fejezete (451—461. lap), melyek a szépség marxista meghatározásának alapvonalait igyekeznek nyújtani. Megjegyezhetjük, hogy a korszerű marxista esztétikában sok probléma még részletesebb kidolgozásra, feltárásra vár. Az eddigi kutatásokból, mint az esztétikum legfontosabb vonásait, a következőket emelhetjük ki: a) A szépség a dolgokban meglevő, bennrejlő objektív tulajdonság, viszonylat, mely az emberekben sajátos kellemes érzelmet, tetszést kelt; b) A szépség alapjában véve történelmi-társadalmi meghatározottságú kategória; c) Vannak a szépségnek és a tetszésnek az egyénhez, a szubjektumhoz kapcsolódó mozzanatai is, azonban az alapvetők az objektív társadalmi-történelmi tényezők; a szépségben az objektív és szubjektív elemek, tényezők dialektikus egységben, kölcsönhatásban vannak: d) A szépség szorosan kapcsolódik az emberi társadalom, a társadalmi osztályok és az egyes egyének gyakorlati tevékenységéhez és a megismerő funkciókhoz, valamint a kultúra különböző területeihez; e) Az esztétikumnak vannak tartalmi és formai elemei (pl. egység, harmónia, viszonylagos zártság stb.), és ezek dialektikus egységet alkotnak (tartalom és forma összefüggése, egysége); f) A marxista esztétika nem önmagában, elszigetelten és passzívan szemléli a szépet, hanem a társadalom fejlődésével, haladásával összefüggésben; ezért a valódi szépség összhangban van a társadalom és az egyének fejlődésével, a szocializmus, a kommunizmus felépítésének nagy céljaival. A valódi szépség olyan hatóerőt is jelent, mely az emberek szocialista tudatának és magatartásának fejlesztése, tökéletesedése, sokoldalúvá, harmonikussá válása irányában hat. * ** Az esztétikai nevelés fogalmának boncolásával gyakorlatilag azért érdemes foglalkozni, mert az esztétikai nevelés irodalmában nem egyértelmű az „esztétikai nevelés" meghatározása. Vannak pl. a miénknél szűkebb meghatározások. (Pl. ALEXANDER Bernát esztétikai nevelésen a természet és művészet nevelő hatását foglalta össze; KÖRMÖCZI 6