Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1963. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 1.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Bihari József: Az orosz igeaspektusok tanításának néhány módszertani problémája

nélkül a terminatív vagy durativ Aktionsartra. Persze tagadhatatlan, hogy az igekötő szórendjével, a határozott és határozatlan tárggyal, a hangsúllyal sok jelentésárnyalatot tud kifejezni a magyar, de ez nem bizonyítja azt, hogy a csináld és csináld meg (akár a esi- szótagon, akár az igékötőn van a hangsúly) vagy a „csinálod?" és „megcsinálod?" (ahol a hangsúly már nem tehető át) alakok Aktionsart viszonyban vannak egymással. Figyeljük meg a következő példákat: varrtam a ruhát és megvarrtam a ruhát. — A kerítést csináltam, a kerítést megcsináltam. E mondatokban az igekötős és igekötő nélküli igepárok jelentésében ellentét van; ez bizonyításra nem szorul. Dombrovszky terminológiája szerint mind a négy ige durativ és egyben terminatív cselekvést, Aktionsartot jelöl. A duratívum ellentéte a mozzanato-sság volna, ez azonban nemcsak hogy nem fejeződik ki egyik igealakban sem, hanem a két cselekvés is olyan természetű, hogy mozzanatosnak el sem képzelhető. A terminatívum ellentéte pedig az aterminatívum volna, pl. így: X. ruhát varr — X. már jól varr. Ilyesminek azonban a fenti példákban nyoma sincs. Mindezek után a fenti igekötős és igekötő nélküli igepárok jelentésében — véleményünk szerint — az ellentét nem Aktionsart, hanem aspektus jellegű: a beszélő folyamatában, illetve teljességében, egészében szemléli ugyanazt a cselekvést. Van-e hát vid a magyar nyelvben? Mivel — mint láttuk — véleményünk szerint a vid nyelvtani kategória, e kérdés eldöntése a nyelvtani kategória általános értelmezésétől függ. Ezzel kapcsolatban pedig minden okunk megvan arra, hogy egyetértsünk Szabó Zoltánnal, aki e kérdésről a következőket írja: „Azt a felfogást tartjuk . . . elfogadhatónak, amely szerint a nyelvtani kategória a tartalom és a forma ötvözete, vagyis ha egy nyelvtani tartalomnak, funkciónak valamely nyelvben önálló, szabályos rendszert alkotó, nem sokféle és merőben más természetű, hanem egyféle vagy jellegükben egymáshoz közelálló kifejező eszközei vannak, akkor a szóban forgó tartalmat vagy funkciót nyelvtani kategóriának tekinthetjük, így értelmezve az aspektust meglevőnek tarthatjuk a magyar nyelvben, mivel a kifejező eszközök (igekötők, igekötők szórendje, igekötők ismétlése, hangsúlvos tárgy és határozó, igeképző) elég egységes rendszert alkotnak" [26]". III. A fentiek ellenére koránt sincs szándékunk egyenlőségi jelet tenni az orosz nyelv vid-kategóriája és a magyar nyelv aspektus

Jkategóriája közé annál kevésbé, mert hiszen az egybevetés módszere, amelynek az utóbbi időben egyre több figyelmet szentel mind a pedagógia, mind a nyelvtudomány, nem is annyira az egyes nyelvek hasonló, mint inkább ellentétes, különböző jegyeit igyekszik legújabban feltárni. A. Reformatskij egyik legutóbbi tanulmányában élesen szembeállítja egymással az összehasonlító és az egybevető módszert. Amíg az összehasonlító 5* 67