Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1963. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 1.)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Szőkefalvy-Nagy Zoltán: Az antiflogisztikus kémia hazai előfutárai

vára, de mivel jobb mindeddig nem kínálkozik" [8/b], Legnagyobbra Erxlebennek ma is nagyra becsült könyvét tartotta [7]. Érdekesek azok a kísérletek is, amelyeiket Langmajer önállóan végzett. Kísérlete során ő is lényegileg azt az utat követte, amit elődeitől látott. Vizsgálataiban jelentős szerepet töltött be a mérleg is. Kb. 1 kg (24 uncia) mészkövet kőanyag retortában előbb gyengén, majd erősebben hevített. Először vizet kapott, nyilván desztillált vizet, amelyet különböző vegyszerekkel vizsgált meg: napraforgó- és ibolya-kivonattal (változást nem kapott), ezüst oldatával (AgNO

;>) (ugyancsak változás nélkül). Mészvíz hozzáadására hosszabb idő után fellépett változás, ezt — helyesen — a levegőben levő aer fixus közreműködésével magyarázta. Mindezen vizsgálatok eredményét ma természetesnek találhatjuk, akkor azonban még nem voltak azok. Valószínűnek kell azonban tartanunk, hogy a desztillált víz nem a mészkőből szabadult fel, hanem a lombik falában rejtőzött vizet mutatta ki Langmajer, erre utal a kapott víz feltűnően nagy mennyisége. A retortának 10 órán át tartó erős hevítése után a maradékot mérte. Ez az eredménye már igen jó. A 24 uncia mészkő kihevítésével 13 uncia és 5 és fél drachma égetett meszet kapott. Tekintve, hogy 4 drachma egy fél unciának felel meg [11], megállapíthatjuk, hogy ez az adat (tehát 13,7 uncia) igen közel áll ideális adathoz. A kb. 1,6%-os többlet a mészkő kovasavtartalmával, valamint a kihevítés bizonyos mértékű elégtelenségével könnyen indokolható. Ez a jó mérési eredmény annál inkább figyelemreméltó, minthogy a mérleg általánossá csak később vált a kémiai vizsgálatoknál. Langmajer elméleti következtetései is figyelmet érdemelnek, még ha azok között sok téves is van: 1. Aer fixus. Langmajer egyrészt többnek, másrészt viszont kevesebbnek érezte az aer fixus jelentőségét, mint akár Black, akár pedig a mai kémikusok látják. Túlzottnak találjuk például azt a megállapítását, hogy „Nincs természeti test, amelynek az aer fixus ne lenne összetevő eleme'' [8/c], Ugyanakkor viszont nem fogadta el helyesnek azt a Black-íéle megállapítást, hogy az aer fixus a levegőtől lényeges vonásokban különböző gáz lenne. A különböző gázok szerinte csak abban különböznek, hogy milyen mértékben szennyezi valami a levegőt. Az aer fixus szerinte „a levegőtől tehát csak tisztaságában és szárazságában különbözik" [8/c]. Azt is állította, hogy „a levegőnek mindazon fajai, vagy azok a különböző beosztásai, mint flogisztikus, nitrózus, erjedési, rothadási, fixus és másfélék ezen az alapon nem lehetnek sajátságosak, minthogy a levegő, mint levegő ezekben alig változik, meg összetevőit tekintve, s ezeket ésszerűen ... az által az idegen test által, amelynek ő maga csak hordozója, lehet megmagyarázni" [8/d]. Az aer fixust tehát csak a levegő egy módosulatának gondolta, sőt még azt is mondotta, hogy „nem szükséges az aer fixust. .. mint speciális egyedülálló fluidumot a közönséges levegőben keresni, amely a 202