Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1963. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 1.)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Szőkefalvy-Nagy Zoltán: Az antiflogisztikus kémia hazai előfutárai

Nyilvánvaló, hogy nemcsak az égéskor, hanem a rothadáskor keletkező gázokat is ide sorolta Kolosvári. A különös nevezéktan folytán azonban pontosan nem lehet rekonstruálni gondolatait. IV. Wiegleb meyerianus nézeteinek cáfolata Hiába hozta Jacquin a pontos kísérletek egész sorát Black megállapításainak alátámasztására, a pneumatikus kémia híveinek állításai ellen a régihez ragaszkodók saját kísérleteiket vonultatták fel, amelyekből az ő igazukat 'lehetett kikövetkeztetni. 1777-ben J. Chr. Wiegleb azt a következtetést vonta le kísérleteiből, hogy kell lennie egy bizonyos „principium inflammabile"-nek. Ennek szerinte nincsen súlya, nem is test, s azokat a testeket, amelyekhez hozzájárul, könnyebbekké teszi. Wiegleb óvatosan kerülte, hogy az általa elnevezett principiumot azonosítsa a princípium igneummal (flogisztonnal), az úgynevezett acidum igneummal, vagy a Meyer-íéle acidum pingue-vel. Nyilvánvaló azonban, hogy mindez ugyanazt jelenti. Wiegleb nézetei ellen ugyanúgy felvették a harcot a blackianusok, mint a meyeri nézetek ellen. A vita sok mindent felhozott, a teljes tisztázódást azonban nem érhette el. A tudománytörténet úgy tartja számon Wieglebet, mint aki a flogiszton-elméletnek egyik legkésőbbi hirdetője maradt. A bécsi egyetem egyik professzora, J. J. Well német nyelvű munkát bocsátott ki a Wiegleb-féle nézetek ellen. Ebben az időben tanulta az orvostudományt ott a magát szakolcai magyar-nak mondó Langmajer Ignác József (kinek életéről nem is tudunk többet), aki — hogy Well könyvét a magyar olvasóközönség, s a németül nem tudó nyugati világ is megismerhesse — lefordította a vitairatot latin nyelvre. A Bécsben 1778-ban megjelent munka a hazai kémia történetének egyik jelentős dokumentuma. A vaskos könyv első része tartalmazza Well könyvének fordítását, a második részben viszont Langmajer sorakoztatja fel saját kísérleteit és saját gondolatait. Minthogy ez a munka a tudománytörténelemben eddig ismeretlen volt, szükségesnek tartom valamivel részletesebb ismertetését. Meggyőződünk e könyviből, hogy Langmajer a bladkianus nézetek feltétlen híve. „Valahányszor a Black-féle emeletet terjesztem, s valahányszor más kiváló szerzőknek az ő elméletéhez igazodó írásait előveszem, mindannyiszor egyre inkább kitűnik számomra annak igazsága, és mindig csodálkozás fog el, hogyan van az, hogy olyanok és olyan neves emberek lehetnek ellenfelei, s hogyan van az, hogy még ma sem fogadtatott el kivétel nélkül mindenki által" [8/a]. Igen helyes gondolkodásról tesz tanúságot munkája végén az a kijelentése, hogy „addig Black tanítását fogom követni, míg az ellenfeleitől jobbat nem fogok tanulni, nem mintha esküdnék a mesterek sza201