Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1963. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 1.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Lőkös istván: Szempontok a felszabadulás előtti magyarországi Krlezsa-kép kérdéséhez

tatásával pl. végül is az ellenforradalmi korszak hivatalos történetírásával való szembefordulást jelentik, ez pedig — amint erre Pamlényi Ervin és Sőtér István rámutatott — „az irredenta mozgalom fénykorában eléggé alig értékelhető momentum" [13J. Nos, ezzel a tevékenységgel kapcsolatban lesz Németh László Krleza első tudatos magyar méltatója. Három tanulmányában ír róla (Krlezsa Adyról; Híd a Dráván; Most, Punte, Silta) a legteljesebb elismerés hangján [14]. • Ezek a tanulmányok lesznek a felszabadulás előtti magyar Krlezaportré legigényesebb, legjobb alkotóelemei. A Krlezsa Adyról című eszszé például először utal Krleza tanulmányának kelet-európai problematikájára [15], de először hívja fel a figyelmet arra is, hogy hiányzik belőle a forradalmár Ady képe, aki nemcsak meglátta a kelet-európai kisnépek sorsközösségét, hanem harcra és összefogásra is felszólította őket [16]. Különösen jelentőseknek tartjuk azokat a megállapításokat, amelyek Németh László Krlezához való viszonyáról vallanak. A Híd a Dráván című cikkben pl. határozottan kijelenti, hogy Krleza „nekem a kelet-európaiságban volt mesterem" [17]. Ez teszi vonzóvá számára az Adyesszét is, de ebben a cikkben is hangsúlyozza: „Nekünk magyaroknak bizonyára vannak íróink, akik a nyugati irodalmakhoz kevesebb elmélettel és több formaérzékkel nyúltak, a kelet-európai szempont azonban egy írónknak sincs ennyire a vérében" [18]. Ugyancsak a „kelet-európai" párhuzamok jelenléte teszi számára különösen megbecsülendő, elismerésre méltó alkotássá a Glembajevi ciklust is: „Hogy ez a „közös tej", a sorsból szítt, mennyire ott jár bennünk még akkor is, amikor a testvériségből hitünk és tudatunk szerint rég kiszakadtunk: egy nyugta kiállításával akarom megmutatni. Nemrég olvastam el Krlezsának, a nagy horvát írónak Glembajevi című munkáját. Felépítésében is érdekes könyv: három dráma, tanulmányokkal és novellákkal összekötve. Valamennyi egy családról: a Glembayakról vagy helyesebben a glembayzmusról szól. Ami engem fölkavart: mégsem az érdekes írói módszer, hanem a magyar és horvát helyzet kísérteties párhuzama. A Glembayak: egy paraszt- és kereskedősorból fölnyomult muraközi család; egy azok közül, amelyekkel a Habsburg-monarchia kormányozta az alája került népeket. Eredetére horvát, a belekevert vér révén osztrák—olasz—magyar—cseh; szerepe szerint a monarchia javára népellenes. Mialatt olvastam, a magyar s nemcsak a magyar: a cseh, lengyel, osztrák Glembayakra kellett gondolnom. Mindaz, ami az utóbbi időkben foglalkoztatott: asszimiláció, a színmagyarság kisebbségi helyzete, zsidókérdés, egy nagy irodalom kicsiny tömlöce, tudományunk ferdesége, földkérdés, egyetlen szálba futott össze: Glembayak. A monarchia: a magyarságból és a magyarság ellen is 'kitermelt egy csomó Glembayt, és ezek itt vannak, a glembayzmus tovább él bennük, ha a császárság meg is bukott. Magyar vezető réteg és nép viszonya azért más, mint a franciáé vagy németé, mert ez is Glembay-föld" [19]. Mindezek felismerése, kinyilatkoztatása az ellenforradalmi időszak 170