Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1963. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 1.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Lőkös istván: Szempontok a felszabadulás előtti magyarországi Krlezsa-kép kérdéséhez

ban, ilymódon impressziói nem kizárólag a saját véleményét tükrözik, hanem olykor tájékoztatóinak ítéletét, véleményét is a kortárs horvát irodalom problémáiról. Ennélfogva tehát kellő kritikával kell fogadnunk mindazt, amit a korabeli horvát irodalom egészéről, illetve részben Krleza személyéről és munkásságáról elmond. Ennek a kritikai magatartásnak kell érvényesülnie különösen azon részek esetében, amelyekben Fejtő Krleza helyét próbálja körvonalazni a korabeli horvát irodalomban. Ezekből a részletekből .ugyanis megtudjuk azt, hogy Krleza baloldali író, „marxista", akinek tehetségét még ellenfelei is elismerik, aki a legjobb horvát költő, dráma- és regényíró, a legjobb esszéista, aki kitűnően beszél magyarul, jól ismeri a magyar irodalmat, aki Ady Endréről kitűnő tanulmányt is írt, és akit a fasiszta elemek uralomrajutása Horvátországban valósággal kiűzött a legjelentősebb folyóirat, a Hrvatska Revija munkatársainak sorából [9]. De találunk ezeken kívül olyan megállapításokat is, amelyek a fentiekkel ellentétben, nem felelnek meg a valóságnak. Fejtő ugyanis olyan személyeket hoz összefüggésbe — említett „kalauzai", tájékoztatói után — KrZezával, akiket semmiképpen sem nevezhetünk „marxistáknak", mégcsak baloldali, vagy haladó szellemű íróknak sem. Bartulovicra és Danko Andjelinovicra gondolunk [10], akiket nem alaptalanul tekint az irodalomtörténet jobboldali provokátoroknak a harmincas években tanúsított magatartásuk miatt. Nyilvánvaló, hogy súlyos tévedés ezeket egy nevezőn említeni azzal a Krlezával, aki már a harmincas évek derekán látja a szárnyait bontogató fasiszta rémet, s a Balade Petrice Kerempuha megírásával be is áll a tiltakozó európai nagyságok sorába. Fejtő híradása után csak 1940-ben hallhat újból Krlezáról a magyar közönség. Ekkor történik meg Krleza első, progresszív célokkal összefüggő bemutatása és méltatása. Ez nem véletlen, hisz a haladó magyar irodalmi és kulturális élet kelet-európai orientációja ekkorra tudatosodik és körvonalazódik egyre határozottabban, Bartók Béla és Kodály Zoltán tevékenysége a kelet-európai népek közeledése érdekében ekkor kezd hatni szélesebb körben egyre több hívet szerezve a magyar, román és szláv népek barátsága eszméjének. Megjegyzendő, hogy ez a tevékenység azoknak az eszméknek folytatása, amelyek Ady, sőt Kossuth és Balcescu forradalmi demokratizmusáig nyúlnák vissza [11], s végső soron József Attilánál nyernek majd szocialista tendenciájú megfogalmazást. Jól tudjuk, József Attilán kívül még sokan mások is vallják ezt az eszmei programot, ha nem is szocialista, de végül is progresszív értelemben. így elsősorban a népi írók lesznek azok, akik a kelet-európai összefogást hirdetik. Aktív részt vállalnak az említett népek kultúrájának, irodalmának, történelmének meg ismertetésében [12]. Közöttük van Németh László is, aki egészen tudatosan fordul a kelet-európai kisnépek irodalmi, történelmi és kulturális világához és „tájékozódásának" eredményeiről kitűnő — 'bár nem problémák nélküli — tanulmányok sorozatában számol be. Jegyezzük meg mindjárt: Németh László életművében ezek a tanulmányok különös jelentőséget kapnak, hisz a történelmi párhuzamok keresésével és kimu169