Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1963. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 1.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Lőkös istván: Szempontok a felszabadulás előtti magyarországi Krlezsa-kép kérdéséhez

Miroslav Krlezát, aki magyar nyelvterületen [3], Pécsett és Budapesten diákoskodott, a 30-as évek legelején mutatták be először Magyarországon. Bajza József, a budapesti egyetem neves szlavistája írt róla terjedelmes cikket a Magyarság című lap 1930. április 20-i számában Horvát költő Ady Endréről címen. A szlavisztika jeles magyar tudósának reflexióját tehát éppúgy Krleza kitűnő Ady-tanulmánya [4] váltotta ki, mint később, egy évtized múltán Németh László egyik legjelentősebb kelet-európai vonatkozású írását is (Krlezsa Adyról) [5], csakhogy Bajza cikke egészen más célzattal íródott. Bajzának ez az alapjában véve tárgyilagosan megírt cikke mindjárt megírása céljával, tendenciájával érdekes szituációt teremtett. A szerző ugyanis szemmelláthatóan felismeri Krleza esszéjében a kelet-európai sorsközösség problematikáját — ez adott okot lényegében cikke megírásához is — csakhogy azt leszűkíti a „horvát—magyar szellemi érintkezés" körére, miután maga is rendelkezik egy ilyen (ti. a horvát—magyar közeledésre vonatkozó) koncepcióval [6]. Csakhogy ez alapjaiban különbözik attól, amit Krleza a maga esszéjében — és egész életművében is — képvisel. Bajzáról tudjuk, hegy ő „meggyőződéses híve" volt „az egykori monarchiának" és hogy „a magyarság és a horvátság viszonyát soha másképpen nem vizsgálta, mint a. . . Habsburg-monarchia szemszögéből" [7]. Ezzel szemben közismert tény az is, hogy Krlezátói mi sem áll távolabb, mint a monarchia iránti lojalitás, vagy bármiféle szimpátia, amelyről a kérdéses Ady-esszé elolvasása után is meggyőződhetünk. Felmerül tehát a kérdés, miért tartja mégis érdemesnek Bajza írni erről a problémáról, méghozzá az akkori Magyarország egyik szélsőjobboldali lapjában, a Magyarságban? Nos, a kérdésre válaszolni csak úgv lehet, ha szem előtt tartjuk Bajza említett politikai alapkoncepcióját a horvát-—magyar közeledés kérdését illetően. E szerint a koncepció szerint pedig semmiképpen sem az Ady—Krleza-íéle elképzelések alapján oldódna meg itt a horvát— magyar kapcsolat kérdése, hanem sokkal inkább egy horvát—magyar unió égisze alatt, méghozzá feltehetően nacionalista-monarChista jelleggel. (Mellékesen jegyezzük meg: valószínű, hogy Bajza koncepciója a horvát nacionalista törekvésekből is merít, hiszen mély barátság fűzi a horvát nacionalizmus egyik jelentős képviselőjéhez, Milan Sufflayhoz, így aztán Krleza első magyarországi bemutatása eleve nem az általános kelet-európai összefogás gondolatának jegyében történik meg, amely az összefogást hirdetők leghaladóbb képviselőinél (Bartók, Krleza, József Attila stb.) egy a fasizmus térhódítása elleni összefogást is jelentett, hanem épp ellenkező, retrográd tendenciával. Bajza ismertetése után majd csak a harmincas évek közepén hallunk újra hírt Krlezáról. Fejtő Ferenc ír ekkor róla, aki jugoszláviai útjáról hazatérve, szép útikönyvet ír Érzelmes utazás címen [8]. Bajza cikke után ez a könyv szolgál becses, bár olykor vitatható adalékokkal Krleza életművével kapcsolatban. Fejtő — nem lévén a szláv irodalmak ismerője — természetesen „kalauzai" révén próbál eligazodni a korabeli horvát irodalom áramai170