Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1963. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 1.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: Forradalom és kultúra (Batsányi János 1793—95-ben)

{36] A holmi XX. rész. 137] Bessenyei György Jámbor Szándék című röpiratának kezdő sorai. [38] Mentőírás. II. 548. [39] Apologia. II. 588. [40] Apologia. II. 564—655. [41] Kiegészítő írásbeli vallomásában 1794. szeptember 16-án (Benda, II. 185.) figyelmezteti a költő a hatalmasokat, elmúlt az az idő, midőn még palliativ eszközökkel el lehetett valamit érni. Majd hozzáteszi: „Beobachte, studiere man die Stimmung der Gemüter, die Stimmung, jeder Klasse von Menschen!... lasse man die Stimmen der Menge nicht erdrücken! Wenn es je seit Menschen-Angedenken der Spruch gegolten hat, so gelte er jetzt: Vox populi, vox dei!" [42] Apologia. II. 588. [43] Mentőírás. II. 548. [44] Apologia. II. 588—589. [45] Apologia. II. 571. [46] Apologia. II. 588. [47] Apologia. II. 588, [48] Nyílt levele Nagyméltóságú Gróf Forgáts Miklós Űrhöz egy magyar tudományos akadémia létrehozása tárgyában, 1790-ből. E. J. Ö. M. II. 201—203. [49] Apologia. II. 589. [50] Batsányi János Válogatott Művei. Magyar Klasszikusok, 288. [51] Aranka Györgynek 1793. március 19-én. B. J. Válogatott Művei. Magyar Klaszszikusok, 288. 1794. szeptember 16-i kiegészítő vallomásában, midőn a palliativ eszközök elégtelenségéről beszél, figyelmeztet, hogy a tömegek hangjára kell figyelni, s nem a reakció szószólóira, akik most uralomra törnek: „Traue man den Heuchlern, den Schalken nicht, die jetzt die Zeitumstände schlau benützen, die Wahrheit, die einzige Retterin der Könige unterdrücken und ihren Jacobinism auf den Thron setzen wollen!" (A kiemelés tőlem: N. L.) (Benda, II. 185.) [52] Ewald I. L.: A köznép megvilágosodásáról. Bécs, 1791. 126. A fordító valószínűleg Bárány Péter, aki Széchenyi Ferenc biztatására kezdett munkába. [53] (Szirmay Antal?): A második József az Elisium mezején. 1790. [54] Mentőírás. II. 545—546. [55] Mentőírás. II. 545. [56] Apologia. II. 574. [57] Apologia. II. 590. [58] Apologia. II. 580. A sajtószabadság ügye, a „libertás proeli", a fokozódó reakció miatt ekkor szinte a legfontosabb nemzeti üggyé válik. A megyegyűlések hangosak a haladás és maradás csatáitól. (Vö. Benda Kálmán: A magyar jakobinus-mozgalom története. Bp. 1957. 51.) Kazinczy, sőt maga a visszavonultságban élő Bessenyei is kitűnnek a keleti megyék vitáin. Batsányi, nem lévén nemes, nem állhat az előtérben, de Abaúj megye 1793 júniusában és augusztusában tett felterjesztésein a keze nyoma meglátszik (B. J. Ö. M. II. 627—9, 629—632.) Mindkét mentőírás számos helyén szó van még a sajtószabadság problémájáról. A nádornak aggódva veti fel, hogy nálunk a civilizált európai országokhoz képest különben is jobban korlátozva volt már eddig is a sajtószabadság, most pedig ennek „még egyre szűkebb határokat szabnak, ahelyett, hogy a nyilvánvalóan haladó műveltségnek és felvilágosodásnak arányosan megfelelő lépésekkel előremennének". (II. 545.) Az Apologia egy helyén Raynault idézi: „Szerencsétlenség az államra nézve, ha nem akad a közösség jogának egyetlen védelmezője sem ... Törvények, törvények kellenek ide, hogy megmentsenek egy nemzetet a pusztulástól, és az írás szabadsága, hogy megőrizzék a törvényeket." (II. 571.) Egy másik helyen a gondolkodás és írás szabadságát, az emberi jogok deklarációjára hivatkozva, „az embernem szentséges és sérthetetlen jogá"-nak nevezi. (II. 573.) [59] Apologia. II. 587. [60] Apologia. II. 594. [61] Apologia. II. 577. [62] Apologia. II. 598. Ugyanilyen értelemben, sőt még részletesebben nyilatkozik kiegészítő írásbeli vallomásában, Bécsben, 1794. szeptember 16-án (Benda, II. 165