Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1963. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 1.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: Forradalom és kultúra (Batsányi János 1793—95-ben)

185.) „Vorbei — längst vorbei — ist die Zeit, da man sich noch mit Palliativ­Mitteln helfen konnte. Die Menschen muss man jetzt nicht so betrachten, wie sie vor Jahrzehten gewesen. Mem muss sie auch nicht so nehmen, wie sie noch vor zwei, — ja vor einem einzigen Jahre noch waren!" [63] Apologia. II. 598. [64] Mentőírás. II. 548. [65] Apologia. II. 571. [66] Apologia. II. 589. [67] Mentőírás. II. 548. [68] Apologia. II. 586. [69] Apologia. II. 587. [70] Apologia. II. 589. [71] Apologia. II. 589—590 Sok bajában és a hazát fenyegető veszélyeket látva Batsányi is szembenéz a rousseau-i tudományellenes paradoxonnal, de csak megbocsátólag mint emberi tévedéssel: „...lehetetlen, hogy szívből ne gyá­szoljam az emberek szomorú sorsát, és meg ne bocsássam annak a filozófusnak emberi tévedését, aki a legnemesebb teremtmény számtalan siralmas bajától gyötörve, lelkének keserűségében ezt kérdezi: hát csakugyan oly sok jót hozott az emberi nemre a polgárosultság és állam rendje? Innen származnak-e hát a tudományok, művészetek, a kultúra és a vallás ama nagyszerű és annyiszor magasztalt gyümölcsei? Vajon nem lett volna-e jobb az erdőkben és puszták­ban kóborolni, a nomád népek, vagy éppen vadállatok módjára?" (II. 556.) [72] Apologia. II. 590. [73] Osvald Zsigmond: Az igaz hazafi, kinek tulajdonságait együgyű beszédbe fog­lalta egy hazája s nemzete javát óhajtó szív. Pest, 1792 75. 1. [74] Az Apologia végén így határozza meg a felvilágosodást Batsányi: ,,A derék embernek még törvényre sincs szüksége. Azt, amit ai Felvilágosodás, a Termé­szet e tiszteletre méltó segítője és annyi jónak és erénynek anyja, egyedül ad meg, azt csakis Ö adhatja meg egyedül." (II. 595.) [75] Aranka Györgyhöz, 1793. március 19. Magyar Klasszikusok, 288. [76] Mentőírás. II. 547. [77] Apologia. II. 579. [78] Apologia. II. 576. [79] Apologia. II. 576. [80] Apologia. II. 591. Sajátmagáról is hasonló értelemben ír egy más helyen: „... nagy dolognak tartom, hogy csekély létemre nagy dolgokra törekedvén, használtam hazámnak... hazám sorsa felől akkor sem estem kétségbe, sok mindent előre megmondtam azokból, amik bekövetkeztek..." (A kiemelés tő­lem: N. L.) (II. 573.) [81] Apologia. II. 589. [82] Apologia. II. 581. [83] Apologia. II. 578. [84] Apologia. II. 572. [85] Apologia. II. 576 [86] Apologia. II. 581. [87] Apologia. II. 568. [88] Apologia. II. 562. [89] Apologia. II. 560. [90] Apologia. II. 571. [91] Apologia. II. 549—550. [92] Elég a Döme Károly által németből fordított Világ nagyjai! Veszedelem című könyvre rámutatni (Nagyszombatban, 1792), s belőle néhány sort idézni: „ ... én figyelmetesekké kívánom tenni a Német Birodalomnak fejeit, s kimutatni né­kik azt a veszedelmet, mely kerülgeti a királyi székeket..." (12.) „Halljátok nagyok és alacsonyok! halljátok Fejedelmek ... minő gondolatokat raknak öszve ezek a vakoskodó megvilágosítok." (27.) 166

Next

/
Oldalképek
Tartalom