Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1963. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 1.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: Forradalom és kultúra (Batsányi János 1793—95-ben)

A felvilágosodás e téren is előkészítője a következő korok teljesebb felfogásának. ,,. . . nincsen e világon olyan nemzet, melynek magába is szokásai, törvényei száz esztendeig egvhuzamba minden részeibe változás nélkül maradtak volna", ezt olvassuk A magyar néző ben. „Elhitetheted akkor magaddal, fordul Bessenyei olvasójához; hogy minden nemzet a szerint változott a maga dolgaiban, vagy sebesebben vagy lassabban, amint történetei magokat előadták." A változás tehát folyamatos, sőt bizonyos okok folytán lehet lassabb vagy gyorsabb. Ezekről az okokról természetesen Bessenyei sem tudhat semmi közelebbit mondani. Annyit azonban tud, hogy „ .. . soha nem volt nemzet, nem is lész, mely magába a változásokat felfüggeszthesse." A változás tehát feltartóztathatatlan. És ha a modifikáló okokról nem is tud semmit mondani Bessenyei, a változás alapvető irányát és alapvető mozgatóját meg tudja jelölni az ész, a világosság terjedésében. A lelke biztatja írásra így Bessenyeit: .„Honnan származtak hát azok a világosságokj melyek szerint már ma az öregasszonyokat ördögnek képibe nem égetik?. . . nem írják „Lutherani comiburantur?" . . . Szeretnéd, ha még ezek a szép dolgok fenn volnának? vagy hi szed-é, hogy nem az írásból, olvasásból származott világosság törlötte el őket?" Majd ismét újabb szörnyű tévelygéseit sorolja el a lélek az emberi nemnek, hozzátévén: „ . .. úgy de ezek már ma mind eltöröltettek, a jó és szép írások áltál, melyekből az emberi elme világosodván, kegyetlenségét megláthatta. Még pedig sokaknak eltöröltetésére van szükségünk" [36]. A világosság, az ész hatalmának terjedése tehát már eddig is sokat változtatott, javított az emberi társadalom életén. Még inkább reméli ezt a felvilágosult ember a jelentől és a jövőtől. E történetfilozófiai koncepcióból logikusan következik azután a magyar felvilágosodás annyit hangoztatott alaptétele: „Az ország boldogságának egyik legfőbb eszköze a tudomány. Ez mennél közönségesebb a lakosok között, az ország is annál boldogabb" [37]. Ennek az alaptételnek a továbbfejlesztésére csak akkor kerül sor, amikor a francia forradalom kitörése után új helyzet keletkezik. Azok fejlesztik tovább, akik a francia események magyarországi konzekvenciáit alaposan végiggondolják, vagyis a magyar jakobinusok, függetlenül attól, hogy a Martinovics-fele szervezkedésnek tagjai voltak-e vagy sem: Hajnóczy József, Batsányi János, Kazinczy Ferenc, Kármán József és Csokonai Vitéz Mihály. A nemzeti művelődésnek a funkcióját a megváltozott hazai helyzetben a legmélyebben Batsányi János elemzi, a legszorosabb kapcsolatban a forradalommal, a szükségesnek tartott társadalmi változással. „A változások a természet művei, amely soha meg nem áll. Beletartoznak a teremtés nagy tervéibe. S hol van az isten, aki ezt megváltoztatná?" [38]. Már a nádorhoz intézett Mentőírásábarx így foglalja öszsze Herder nyomán Batsányi a maga sziklaszilárd meggyőződését a változások szükségszerűségéről. Batsányi tiltakozik az ellen, hogy elválaszszuk a természetet és a társadalmi életet ez alapvető szükségszerűség szempontjából. „A Természet nem érvényesül jobban — fejti ki az Apo148