Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1963. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 1.)
II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: Forradalom és kultúra (Batsányi János 1793—95-ben)
logiá ban — a fizikai világban, mint az erkölcsi életben (hiszen ez amattól nem különbözik és helytelenül szokták őket elkülöníteni), s „űzd ki bár a természetet vasvillával, mégis újra meg újra visszatér"; s az emberi elme természete olyan, hogy századokig szunnyadozhat, és álomkóros lomhaságban tengődhet: de ha egyszer — erőszakos megrázkódás folytán — felébred, nem hajtja egyhamar újra álomra fejét, halad az igazság fénye felé, amelyet első pillantásra megszeretett, és haladása közben új erőt nyer" [39], Batsányi nem társadalmi életről beszél itt, hanem az erkölcsi életről, de tudjuk, hogy a XVIII. század erkölcsön az emberi élet egészét, elsősoriban társadalmi vonatkozásait értette. Az is természetes, hogy Batsányinál még nem az emberek egy bizonyos csoportja küzd a maga igazáért és jobb életéért, hanem az emberi elme ismeri fel az igazságot és halad fénye felé,, hiszen a francia forradalomban is az egész nemzetet jelentette a „harmadik rend", hiszen ott is az emberi jogokért harcoltak általában, nem tudván, hogy a polgárság uralmáért küzdenek csak. A változás tehát haladás az igazság fénye felé, amit csak úgy lehet érteni, hogy egy igazságosabb társadalmi rend felé. A látó című versben, melynek keletkezését minden bizonnyal 1791-nél jóval későbbre kell tennünk, így körvonalazza ez elérendő jobb társadalmi állapot lényegét a költő: Álljon fel az erkölcs imádandó széki, Nemzetek, országok hódoljatok néki! Uralkodjék köztünk ész, érdem, igazság, Törvény, egyenlőség s te áldott szabadság! A költő bizonyára most sem gondol kevesebbet, amidőn apologiáit írja, de bizonyára taktikai megfontolásokból nem látja helyénvalónak ilyen világosan megismételni a francia forradalom csáknem valamennyi harci jelszavát. Itt említjük meg, hogy Batsányiban van polgári öntudat, érzi a nemesekkel szembeni hátrányos helyzetét, s önérzetesen ugyanolyan jogokat, a törvények ugyanolyan védelmét követeli magának is. „Ha egyik vagy másik — nem mondom, hogy osztálynak, de akár magánszemélynek nyújtott előjog megsértését is, intézményének természetéből kifolyólag orvosolni tartozik (a helytartótanács ti.): vajon a polgárok becsülete egy királyságban értéktelenebb dolog egy kiváltságnál? vajon ez utóbbit inkább és könnyebben lehet megsérteni? Vagy talán csak ón és a többi, az én osztályomhoz tartozó polgár, vajon csupán csak mi nem érdemlünk semmi figyelmet? Pedig nekem, áki szerény szülőktől származom, vagyon és segédforrások híján vagyok, csak annál nagyobb szükségem volna biztonságra és a törvény segítségére, becsületem, melyet nem őseim erénye által szereztem, s nem származásom fénye árasztott rám, hanem munkámmal, odaadó buzgalmammal vívtam ki, nekem nem kevésbé drága, mint nektek a magatoké; az erény szeretetében, az uralkodó iránti hűségben, hazám iránti kötelességtudásban, erkölcsi feddhetetlenségben, életem tisztaságában közületek senkinél nem vagyok, alábbvaló" [40]. 149
