Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1963. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 1.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: Forradalom és kultúra (Batsányi János 1793—95-ben)

téktartó szabadságot" ért, mely „e Nagy Század utolsó évtizedéhez" annyira illik; éppen ezért ellensége „a szabados féktelenségnek". * ** Batsányi legalábbis 1787 óta mint ember és mint hazafi nagy figyelemmel tanulmányozza az eseményeket idehaza és a nagyvilágban. Mint minden kortársára, reá is nagy hatással van II. József politikája, a nemesi-nemzeti ellenállás és a francia forradalom kitörése. A nagy idők a gondolkodó főnek nagy történelmi leckét adnak. A feudális rendszer megváltozásának szükségessége meggyőződésévé érik, s a változást ígérő idők a változás és fejlődés gondolatát állítják nála is előtérbe. Együtt fejlődik a némileg hasonló társadalmi körülmények között élő német kortársakkal, Wielanddal és Herderrel, és ez az együttfejlődés teszi őt képessé arra, hogy tanuljon tőlük, hogy igen korán és mindenkinél többet vegyen át gondolataikból. Saját tapasztalatai, emberi és hazafiúi érzelmei, nemesi baráti köre és a fogékonyan átvett német gondolatok [35] Batsányi lelkében egy rendkívül határozott politikai koncepcióvá érnek össze. Ezt á koncepciót fejtegeti mindkét védőiratában, ez a nagyon határozott politikai hitvallás ad neki erőt és bátorságot az önérzetes védekezésre. Ennek a politikai hitvallásnak költői megfogalmazása A látó című költeménye. A továbbiakban Batsányi önmagában egységes és következetes politikai elgondolását, különösen ennek kultúrpolitikai összefüggéseit kívánjuk bemutatni. E gondolatvilág német forrásaira részletesen rámutattak Tarnay Andor és Keresztúry Dezső a költő összes műveinek kitűnő kritikai kiadásában. E kétségtelen források ellenére Batsányi koncepcióját egészbenvéve értékes magyar szellemi jelenségnek tekintjük, melynek ismerete, kifejtése további adalékokat szolgáltat a 90-es évek első fele oly gazdag, mozgalmas életének ismeretéhez. A felvilágosodást sokáig szokás volt történelmietlen látásmóddal vádolni. Ez a legenda szertefoszlik, és lassan közelebb jutunk az igazsághoz. A nagy század mechanikus materializmusa kétségtelenül jobban meg tudta magyarázni a természeti jelenség éket és összefüggéseiket, mint a társadalom életét. Kant fiatalkori zseniális műve a naprendszer keletkezéséről a világot már 1755-ben fejlődési folyamat eredményeként szemléli. A gondolkodó főket persze a naprendszer történeténél is jobban izgatta akkor is, hogyan jött létre az éppen uralkodó társadalmi rend, hogyan, milyen erők hatására változik meg a társadalom élete. Mindenekelőtt a változás tényét konstatálják. Az emberek közötti egyenlőtlenség, a szolgaság létrejöttének magyarázatát ígéri a Társadalmi Szerződés bevezetője is. A társadalmi szerződés egy alapvető, egyszeri változást jelent. De a fokozatos változás, tehát a fejlődés gondolata sem volt ismeretlen a nagy felvilágosítók előtt. Ha magyar tanítványukat, Bessenyeit hallgatjuk csak meg, akkor is világos képet alkothatunk magunknak arról, hogy a felvilágosodás racionalizmusa sem csupán egy sötét középkort és az észtnek a jövőben elkövetkező uralmát ismeri. 10* 147