Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1963. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 1.)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: Forradalom és kultúra (Batsányi János 1793—95-ben)

melyet a köznép nem ismer, — s ez nagy érv a latin nyelv hívei számára s azok, akiknek számára ezeket írjuk, meg fogják érteni szavaink helyes értelmét) — tehát kimondom: mint maga a keresztény vallás alapítása!" [20] A forradalom jelentőségét kívánja kiemelni az a megjegyzés is, hogy „az 1789. évi francia forradalmat minden nemzet legkiválóbb férfiai helyeselték, közönségessé tett műveikben beszéltek róla és ünnepelték ..." [21]. Példának Wielandot hozza fel, akinek több cikkét olvashatta Batsányi és akitől, persze nemcsak ő, de több magyar kortársa is, igen sokat tanult politikai gondolkodásban. Nem tudom, milyen alapon és mennyi igazsággal, de Batsányi még azt is felhozza a forradalom kitörését ünneplő versének védelmére, hogy „azt a forradalmat, főleg annak gyümölcsét és eredményét: az alkotmányt helyeselte maga II. Lipót római császár, a magyarok királya!" [22]. Aki a felségárulás vádjával a feje fölött így ír a francia forradalomról, annak el lehet hinni, hogy őszintén gondolja, amit mond. De ugyanilyen őszintén, a túlzás minden szándéka nélkül írja le Batsányi a maga kételyeit a nagy forradalom bizonyos vonásairól és kísérőjelenségeiről, melyek benne visszatetszést keltettek. Nem menteni akarja magát, hiszen magánlevélben Aranka Györgynek szintén ugyanilyen értelemben ír. Batsányi elvből és meggyőződésből ítéli el a jakobinus módszereket, mert szerinte a természet törvénye a folyamatos és lassú változás, vagy amint ő kifejezi magát, a lassú forradalom. Ez a lassú forradalom nyilvánvalóan a fejlődés, az evolúció a revolúcióval szemben. Ezt Batsányi szerint „minden becsületes ember kívánni, óhajtani, akarni tartozik". Viszont ugyanazzal az „állhatatos igazságszeretettel, s a közjó iránti lelkesedéssel" kell visszautasítani a becsületes embernek „olyan balga emberek őrjöngő deklamációit, akik — fogalmuk sem lévén az igazi szabadságról .. . maguk akarnának a természet folyásának előírásokat adni, magát a földkerekséget sarkaiból Mf ordítani, és mintegy az ablakon kidobni" [23]. Batsányi tehát természetellenesnek tartja az erőszakos forradalmi módszereket és ezért elutasítja azokat. Ha azonban jól megfigyeljük e nyilatkozatait, azt láthatjuk, hogy minden egyes esetben a mindenféle változástól, fejlődéstől félő reakció elleni támadásra használja fel az így kínálkozó alkalmakat, a forradalmat magát pedig a módszerek kárhoztatása mellett is újra meg újra dicsőíti. Az előbb részleteiben idézett gondolatsorra visszatérve, Batsányi kimondja, hogy a változást minden becsületes embernek akarni kell, „viszont érdemük szerint meg kell vetnie e szó (lassú forradalom — felvilágosodás) álnok és rosszhiszemű értelmezéseit, melyek csak arra törekszenek, hogy gyűlöletet szítsanak a jó ügy s ennek barátai ellen . . ." Azt is kimondja, hogy ha a túlzó forradalmároknak nincsen helyes fogalmuk az igazi szabadságról, „e gyászos tévedésükre a szabadság ellenségeinek szerencsétlen butasága ad kitűnő alkalmat..." [24]. A Mentőírás ban is találunk már példát Batsányi kitűnő taktikájára. „Valóban óvakodni fogok tőle — írja —, hogy ama rettenetes anarchiáid