Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1963. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 1.)
I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: A szocialista esztétikai nevelésről
szerepe van, — de nem felejtkezhetünk meg azokról az egyéni asszociációkról, érzelmi tényezőkről sem, melyet a természeti táj az egyénben kelt, és amely az esztétikai hatás fontos tartozéka. A természeti szép jelentőségével (kapcsolatban meg jegyezhetjük, hogy az idealista esztéták (Hegel, Cherbuli ez. Croce és mások [8]) többnyire lebecsülik a természeti szépet, másodlagosnak, kevésbé értékesnek tartják azt a művészeti szépséghez képest. Ezzel szemben materialista filozófusok, esztétikusok, mint pl. CSERNISEVSZKIJ (Korunk esztétikai fogalmainak kritikai áttekintése című tanulmányában — magyarul: „Válogatott Filozófiai Művei, Bp. Akad. Kiadó, 1952. 200—201. oldal) jelentősegének megfelelően foglalkozott a természeti szépséggel. Bizonyos mértékig talán az idealista polgári esztétikai hagyományból is érthető, miért foglalkozott a polgári pedagógia viszonylag olyan kevéssé a természet esztétikai nevelő hatásaival. * ** Pedagógiai szempontból, a természet esztétikai nevelő hatásait számibavéve, a következő problémáknak van gyakorlati jelentőségük: a) Miben áll a természeti táj [9] összhatása az emberre? Tapasztalatból tudjuk, hogy ez lehet különböző mértékben kellemes vagy kellemetlen érzelmi, esztétikai hatású; nem ritkán pedig a természeti táj iránt közömbös marad az ember. Az említett hatások feltételei, okai igen különbözők: a táj egésze nem „önmagában hat", hanem a táj egészének észlelése által felkeltett emlékezeti, képzeleti asszociációkon eis az érzelmi emlékezeten keresztül. Az említett pszichikai mozzanatokra természetesen erős hatása van a korízlésnek, a társadalmi és osztály ízlésnek, a világszemléletnek, az egyéni törekvéseknek, vágyaknak, a hangulatnak stb. Ezért nem lehet általános, merev sémákba foglalni a táj különböző típusainak összhatását az emberre, a tanulókra. Az említett okok miatt önkényes általánosítás, idealista spekuláció bz, amit egyes polgári pszichológusoknál, esztétáknál a táj összhatásairól olvaisihatunk. így pl. Albert DAUZAT („Le sentiment de la nature et son expression artistique. Paris, Alcan, 1914. 123—125. oldal) azt feltételezi, hogy minden táj egy-egy lelki alkatnak felel meg: a tengert az álmodozók szeretik, a hegyet az akarat-emberek, az erdőt a félénkek kedvelik, mert ez „az elrejtettség félelmét" csökkenti. Pierre GIJASTALLA (Esthétique, Paris, 1925) szintén bizonyos misztifikálással említi a természet által keltett „metafizikai" érzést, a természet eredetiségének átélését és az ehhez fűződő alávetettség] érzést. b) Hogyan hatnak a táj egyes elemei az emberre? A táj megvilágítottságával és színeivel máig is érvényesen foglalkozott Csemisevszkij (fent idézett művében). Megállapította, hogy a rikító színek egymagukban izgató hatásúak, — a kék és zöld szín meg11