Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1963. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 1.)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Kovács Vendel: A bemutatás alkalmazásának gyakorlati problémáiról

száHításra elkészítem. Azt akarta ezzel, hogy könnyen áttekinthető legyen, melyik osztálynak hány csomagja van. Az a kérdés, mekkora súlyú csomagokat készítették a tanulók, és osztályonként hányat. Ha ebből a példából akarjuk megközelíteni a legnagyobb közös osztó fogalmát, akkor alig beszélhetünk a szó igazi értelmében vett ismeretfeldolgozásról . Nem arról van szó, hogy ezt a példát lehetetlen megoldani a legnagyobb közös osztó fogalma nélkül, hanem arról, hogy nem rejtvényezhetünk, és nem is csak egy-két tanuló foglalkoztatásáról kell gondoskodnunk a tantervi anyag feldolgozásakor. De nem lehet célunk az sem, hogy idő előtt leszűkítsük a tanulók érdeklődését, és fölöslegesen differenciáljuk az osztályközösséget matematikusokra, nyelvészekre, biológusokra stb. Az élet nagy feladatainak megoldásában a humán és reál szemünkre egyaránt szükség van, hogy más érvet a korai differenciálódás ellen ne is említsünk. Ha tehát mindenki számára akarjuk tálalni a problémát, ha mindenkivel meg akarjuk járatni a legnagyobb közös osztó fogalmához vezető utat, akkor nem rejthetjük el és nem csomagolhatjuk (staniolozhatjuk) túl a kérdést. Ha valaki mégis az előbbi példából indulna ki, akkor annak előbb vagy valamilyen megoldásterv „közös" összeállításával kell kísérleteznie, vagy az összefüggések több-kevesebb magyarázgatásával kell leegyszerűsíteni a feladatot. így kell eljárnunk, ha azt akarjuk, hogy a fogalmak (közös osztó, legnagyobb közös osztó) is tisztázódjanak, és ha a példát is meg akarjuk oldani, akár egyszerre, akár egymás után is. Az eljárásoknak két fajtájával találkozunk ilyen esetekben. Az egyik eljárás ismerteti a példát, de aztán a szövegtől függetlenül keresteti a példában szereplő számok osztóit, közös osztóit, a legnagyobb közös osztójukat, s eljut a fogalmakhoz. A végén a tisztázott fogalmak és eljárások ismeretében alkalmazással oldják meg a példát. A másik eljárás az összetett feladatként kezeli a példát, és az új ismeretek megkerülésével (a közös osztó és a legnagyobb közös osztó fogalmának tisztázása előtt) megoldják a példát „közösen" megbeszélt megoldási terv alapján, majd az elvégzett műveletek elemzésével jutnak el az új fogalmakhoz. Mind a két esetben lényegében erőszakolt a megoldás. Az első esetben csak fölösleges koloncot jelent a szöveg. A másik eljárás ügyesnek látszó megoldásaiban a nevelői sugallmazást jól leplezheti a rosszul értelmezett rután. A túlzott irányítás azonban még ilyen esetben sem vitatható. A tanulók teljesítménye a figyelemben mutatkozik nagyobbnak. Végeredményben tehát inkább a tanár gondolatmenetének követésével, mint produktív gondolkodással jutnak megoldáshoz [9]. Azon elv alkalmazása itt, hogy egészben mutassuk be a problémát, s csak azután bontsuk fel, annyit jelent a jelen esetben, hogy először zavarjuk össze jól a problémát, hogy aztán legyen miből nehezebben kilábalná. De van egy másik elv is, amely érvényesül az effajta probléma fel100