Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1994. Tanulmányok a szláv filológia köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

N. Lőrincz Julianna: Motívum- és képrendszer Jeszenyin költészetében és műfordításaiban

következő mellékneveket jelöli meg: vaszilkovij 'búzakék' szapfirovij 'zafírkék', valamint világos megkülönböztetéssel: goluboj 'égszínkék, világoskék', nyebesznij 'égszín', nyebeszno-goluboj 'égszínkék', birjuzovij 'türkizkék', lazurnij 'égszínkék, azúrkék'. Ez utóbbi ünnepélyes, költői stílusminősítést kapott a szótárban, míg a lazorevij a lazornij variánsaként 'égszínkék, azúrkék' jelentésben archaikus és tájnyelvi minősítésű. (Szlovár szinonyimov, 1971, 487) 2.1. A Jeszenyin válogatott verseit tartalmazó, a Hudozsesztvennaja lityeratura kiadónál 1976-ban megjelent könyv a Kékség (Golubeny) c. kötet 33 versét tartalmazza. A 33 versben 33 alkalommal fordul elő a kék motívum. A goluboj 'égszínkék, világoskék' melléknév, illetve a belőle képzett származékszók 12 szóelőfordulása található a versekben: 5 alkalommal a golubejuscsij melléknévi igenévnek 1, a golubeny főnévnek 2, míg a zagolubeli igének 1 előfordulását figyelhetjük meg. A semleges stílusminősítésű szinyij 'sötétkék, búzavirágkék' melléknév 15, a belőle képzett sziny 'kékség' 4, a poszinyela múlt idejű e. sz. 3. személyű igealak 1 alkalommal szerepel. Ezek közül a OMSz. nagyszótár a sziny főnevet tájnyelvi stílusminősítéssel jelzi. A lazur 'égszínkék szín' főnév, mely egyszer szerepel mindössze, költői stílusminősítést kapott. Elsősorban tehát a magyar 'sötétkék, búzavirágkék': szinyij és az 'égszínkék, világoskék': goluboj orosz megfelelőivel találkozhatunk a Jeszenyinversekben. A kétféle színárnyalat szervesen illeszkedik a versek képszerkezetébe. Ahol a tiszta, derűs táj leírása található, elsősorban a goluboj melléknév és származékai, ahol esti vagy komor hangulatot árasztó képek szerepelnek, a szinyij mn és származékai dominálnak. Természetesen ennyire nem egyszerűsíthető le a képszerkezet, de Jeszenyin tudatosan válogatta a szavakat versei megírásakor, tehát ügyelt a tartalmi, képi, hangulati egyezésekre is. 3. A bevezetőben szóltunk Jeszenyin képeinek modernségéről, összetettségéről. Az orosz költészetben a komplex kép megteremtője, amely elnevezését a magyar szakirodalomban Hankiss Elemértől kapta ugyan (Hankiss, 1993), de az elnevezéstől függetlenül már korábban létrejött a különböző irodalmakban ez a fajta összetett kép. Hankiss Elemér komplex képeknek nevezi a "...többszörös metaforákat és azokat a más stilisztikai alakzatokkal kombinált metaforákat", amelyek többszörös síkváltással jöttek létre. (im. 371) Ezek szervesen kapcsolódnak egybe az őket alkotó elemi képekkel (metafora, metonimia és származékaik) (Kemény, 1987) 124