Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1994. Tanulmányok a szláv filológia köréből. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

N. Lőrincz Julianna: Motívum- és képrendszer Jeszenyin költészetében és műfordításaiban

3.1. A dolgozat következő részében e modern képszerkezet és a kék motívum összekapcsolódását vizsgálom két Jeszenyin-versben. A Za tyomnoj pragyju pereleszic... Rab Zsuzsa fordításában: Túl a kiserdő kezdetű vers a jól ismert jeszenyini tájat vetíti elénk. A kék szinonimái ellentétes színhatás kifejezőeszközei, jól érzékelhető a kontraszt az égszínkék és a sötétkék színárnyalatok között. "Za tyomnoj pragyju pereleszic, / V nyekolebimoj szinyeve, / Jagnyonocsek kudrjavij - meszjac / Guljaet v goluboj trave. „A mozdulatlan kékség a háttér — a sötétkék jelentésű szinyij alapszóból képzett szinyeva főnév. Az előtérben égszínkék fűben göndörszőrű bárányka a hold. Kifejtett teljes metafora, külső formai jegyek alapján a göndörszőrű báránnyal azonosított hold alkotja a kettősképet a nyitó versszakban (Vö. Zalabai, 1986) Zalabai Zsigmond kettősképeknek nevezi azokat a trópusokat, amelyekben a kép egyik eleme a másikat felidézi, s a képben jelen van mindkét elem külön képi síkja. A képalkotó nyelvi jelek szemantikailag is interakcióba lépnek egymással. Ehhez az expresszív kettősképhez szemantikai jegyeik alapján szorosan kapcsolódnak a leíró képi elemek is: a tó, a víz, tehát a természetes táj elemei, amelyek erősítik jellemző tulajdonságaikkal a kék motívum jelenlétét a versben. 3.2. Hasonló szemantikai- képi összefüggés bontakozik ki az utolsó két versszakban is. "O rozovom toszkues nyebe /1 golubinih oblakah. Az utolsó versszakban: "No i tyebe iz szinyej siri / Puglivo kazset tyemnota." Nyersfordításban: A rózsaszín égre vágyom / És az égszínkék felhőkre. De a sötétkék messzeségből / végtelenből / Ijesztően mered eléd a sötétség. Rab Zsuzsa fordításában ez a ragyogó színszimbolika veszít erejéből. Az első versszakban a goluboj melléknevet sötétkéknek fordítja, amely ugyan beleillik a műfordítás össz-színhatásába, de az eredetivel nem adekvát. "Túl a kiserdő barna sávjan, / sötétkék égi réteken a holdat, a szépjurtű bárányt / legelteti a végtelen." Módosul az eredeti kép is: a kicsinyítőképzős bárányka jelentésmezejébe illő igével bővíti a fordító a kettősképet. A legeltet igével váltja fel a sétál igei megszemélyesítést, amelynek eredményeképpen erősödik a kép, egy megszemélyesítéssel bővül, amely fokozza a kép vizualitását. Az utolsó két versszakban azonban a műfordításban módosul a kép színhatása azáltal, hogy a golubinij ill. a szinyij jelzőket elhagyja a fordító: "áhítozol derűs egekre, / néznél bíborszín felleget," A 125