Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 24)

Kiss Jenő: Nyelvjárástan és dialektológia

KISS JENŐ NYELVJÁRÁSTAN ÉS DIALEKTOLÓGIA X. Ha akárcsak felületes pillantást vetünk azokra a magyar munkákra, tanulmányokra, amelyeknek vizsgálati tárgya a területi nyelvváltozatok, bizonyára feltűnik, hogy hol a nyelvjárástan-nal, hol pedig a dialektológiá-val (illetőleg melléknévi származékaikkal: a nyelvjárástani-val és a dialektológiaí-val) találkozunk. Közelebbről szemügyre véve a két szakszó használatát, azt tapasztaljuk, hogy nagyrészt szinonimákként élnek velük a kutatók ahogy egyébként számos más nyelvben is, így például a németben (

Mundartkunde : Dialektologie) vagy a finnben (murteentutkimus : dialektológia). Nem véletlenül. A szótörténeti adatok szerint ugyanis a két terminus azonos jelentésű szóként kezdte s folytatta is pályafutását: a nyelvjárástan 1844-től adatolható (Imre 1978: 145), a dialektológia (sic!) pedig 1893-tól (PallasLex. Dialektológia a.), s meghatározásaik szerint valóban azonos fogalmat jelöltek. De lássunk bizonyságul újabb adatokat is! Balogh Lajostól idézek: ,,az említett két terület, a hagyományos értelemben vett dialektológia és a beszédváltozatokat a szociolingvisztika módszereivel feltáró nyelvjáráskutatás sok vonatkozásban különbözik egymástól ... Nem ok nélkül bonyolultabb tehát ez az új feladat a hagyományos nyelvjáráskutatásnál" (1978: 49). Itt tehát a dialektológia-1 hagyományos értelemben láthatjuk szerepeltetve, s 8