Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 24)

Nyirkos István: A tulajdonnevek szófaji besorolásának kérdéséhez

NYIRKOS ISTVÁN A TULAJDONNEVEK SZÓFAJI BESOROLÁSÁNAK KÉRDÉSÉHEZ A magyar szófajok rendszertani kérdései máig sincsenek véglegesen tisztázva, noha erre számtalan valóban jó kísérlet történt (MMNyR., MNyKve. stb.). Ennek indoklására talán elég a névmások, az igenevek, de leginkább talán a tulajdonnevek besorolására gondolnunk. Ezek közül most a tulajdonnevek rendszertani helyének megvizsgálását tartjuk szem előtt, annál inkább, mert Hajdú Mihály a közelmúltban nagyon is megfontolandó gondolatokat pendített meg ezzel kapcsolatban (Hajdú 1997: 471). A szerző az ezzel a kérdéskörrel foglalkozó szakirodalom (1. i. m. 471— 474) gondos elemzése során arra a kérdésre keresi a választ, vannak-e olyan, mindenki számára elfogadható, objektív kritériumok, amelyek alkalmasak lennének a közszó és a tulajdonnév elkülönítésére (i. m. 473). Rámutat, hogy ezen kritériumok megfogalmazására - a tankönyveken, kézikönyveken kívül - már korábban Barabás András, Kálmán C. György és Nádasdy Ádám (NyK. 79: 135-155), illetve tőlük függetlenül különösen J. Soltész Katalin fordított nagy gondot (J. Soltész 1979: 10-33, 105-111, NÉ. 70: 323). Az ő meghatározásának a főbb jellemzői, amint arra Hajdú Mihály is rámutat idézett cikkében (473): a motiváltság, az információtartalom, a denotáció, a konnotáció, 57