Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 24)
Chikán Zoltánné: Jelentésváltozások a jogi nyelvben
hogy felmérhesse a jogi helyzetét és teendőit. A szaknyelvek egyikében sem érvényesül talán annyira a társadalmi nyelvhasználat közérdekű és magánérdekű volta, mint a jogi nyelvben. Ezért kell különös gondot fordítanunk ezekre a kérdésekre. El kell érnünk, hogy azoknak az iratoknak a nyelve, amelyekkel a társadalom bármelyik tagja bármikor találkozhat, világos és egyértelmű legyen; pl. a tanúként való idézés, a bírósági ítélet (az indoklás már nem; de pl. az elítéltnek teljesen mindegy, hogy a rá kimért büntetést hányadik § alapján, és összbüntetésként vagy halmazati büntetésként mondták-e ki. Ezt az ügyvédjének kell értenie.) Valahogy úgy képzelem el ezt, mint ahogyan az orvosi zárójelentésnek különböznie kell attól, amit az orvos közvetlenül a betegnek előír: mindkettő szakszerű, de a megfogalmazás mégis eltérő. Nem szólhatunk tehát a szakszavak használata ellen, hiszen azt más szaknyelv esetében is természetesnek vesszük. Senki sem mosolyog azon, hogy egy üzemrészben a csavarok anyáját keresik, vagy gyártják, vagy azon, ha egy matematikus „diszkrét feladatgyűjteményről" beszél. Nem kérhetjük tehát számon a jogi nyelvtől sem, ha köznyelvi szót szaknyelvi jelentésben használ. A nehézséget nem is ez jelenti elsősorban, hanem a bonyolult fogalmazás, a túlzsúfolt mondatok halmaza, ami nehezíti az egyes szavak megértését is. (Ezt kell tehát elsősorban felszámolnunk.) Ez a tény is bizonyitja: valóban nem süllyeszthető le a szaknyelv vizsgálata a szókincs szintjére. Ezzel kapcsolatban már sokat léptünk előre. Tompa József a Nyr.-ben néhány évvel ezelőtt megjelent történeti áttekintésében (XC, 430) ezt világosan kimutatta. Derne László ugyancsak a Nyr. hasábjain (CV, 145, 267, 406) szintén arra hívja fel a figyelmet: aki „partner hivatalnak" szövegez, annak bízvást lehet a kifejezés pontossága az egyetlen - vagy legalábbis a legfőbb