Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 24)

H. Varga Gyula: Gondolatok a magyar igekötők természetéről

ha az aspektust szemantikai természetű kategóriának tartjuk, akkor minden esetben van jelentéskülönbség, ha nem, akkor nincs. 4. Megváltoztatja-e az igekötő minden esetben az ige szintaktikai jellemzőit? Erre egzakt választ nemigen kapunk, az eddigi kutatások azt sejtetik, hogy kisebb-nagyobb szintaktikai eltérés nemhogy a szimplex és az igekötős ige, de még egy-egy igekötős ige különböző jelentései között is gyakori.

4 5. Van-e olyan eset, amikor az alapige és az igekötős ige egyetlen lexémának minősül? (Ha például kizárólag aspektusban különböznek: szánt - megszánt, olvad - elolvad.) Nyilvánvaló, hogy az igekötőnek az igéhez kapcsolásával mindig önálló, új lexéma keletkezik. összefoglalva: az igekötő elsődleges funkciója a lexémaalkot á s, vagyis új lexéma létrehozása. Ez természetszerűleg mindig a szimplex ige valamilyen jelentésmódosulásával jár együtt (speciális vagy irányjelentés, aspektualitás, cselekvésminőség stb. kifejezése). A jelentésszerkezetben történő változás többnyire kihat az ige valenciájára is, ami a vonzatkeret megváltozásában nyilvánul meg. Eszerint az igekötő fő funkciói: 1. morfológiai funkció; 2. szemantikai funkció; 3. szintaktikai funkció. 4 Tanulságosak ebből a szempontból H. Molnár Ilona (1969) megállapításai a vonzatstruktúra és a jelentés összefüggéseiről, valamint a Apreszjan-Páll Erna szerzőpáros vizsgálatai az orosz és a magyar igék vonzatairól és kapcsolódásairól. 265