Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 24)

N. Lőrincz Julianna: Nyelvi variativitás és alternáció

nyelvben. Ennek a jelenségnek alternáció a neve, az azonos morféma egymást váltogató alakjai tehát alternánsok. [...] az alternációnak alapfeltétele az alapvető alaki azonosság és a részleges alaki különbség. Nem tekinthető tehát alternánsnak a mezben és a mézes alakok két tőformája, mert nem kettő, hanem egy: hiányzik köztük a részleges alaki különbség. De nem vehető egymás alternánsának a kutya és az eb sem, - bár jelentésük igen közel áll egymáséhoz mert csak különbség van közöttük, hiányzik az alapvető alaki azonosság" (110). A fent említett lexémák szinonimái egymásnak, rokon funkciójüak, de nem egy morféma alakváltozatai, mert hiányzik az alapvető alaki azonosság mint alapfeltétel. Mivel a nyelvészeti szakirodalomban nincs egységes szinonimafogalom, elég nehéz elkülöníteni a variánsok nem teljes formáit a különböző lexikológiai csoportoktól, így a szinonimáktól. Az orosz lexikológiában a kutatók egy része egyetért abban, hogy a grammatikai szinonimák a grammatikai variánsok határesetei (Ahmanova, Jarceva, Rogozsnyikova, Sendelsz stb.) I. M. Sanszkij (1975: 26) szemantikai variánsoknak nevezi a szinonimákat. A következő példákat találjuk nála a szemantikai variánsokra: нынешний - теперешний - одновременный - современный. Juhász József (1966: 30) alakváltozatoknak tekinti mindazokat a lexémákat, amelyek „minden jelentésükben és jelentésárnyalatukban megegyeznek, hangalakjuk egy vagy több elemében azonban különböznek, pl. csend - csönd; borotva - beretva; ismer - ösmer - esmér - ismér; ábrándoz - ábrándozik stb. [...] Nem minősül alakváltozatnak a jelentésében egyező, de nem ugyanazon képzővel képzett származék, mint pl. gereblyél - gereblyéz; kavicsol - kavicsoz stb." A szerző alakváltozatoknak csak azokat a lexémákat tekinti, amelyek jelentésükben teljesen megegyeznek. Alap- és mellékjelentésükben egyaránt! Juhász József egy későbbi tanulmányában 205