Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1998. Tanulmányok a magyar nyelv, az irodalom köréből.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 24)

N. Lőrincz Julianna: Nyelvi variativitás és alternáció

турный стандарт становится менее стандартным (Kosztomarov 1994: 5) Azaz: az irodalmi nyelvi norma egyre kevésbé meghatározó és kötelező, az irodalmi standard egyre kevésbé lesz standard. A tömegkommunikációs eszközök hatására bekövetkezett nyelvi változásokat vizsgálva számtalan példával alátámasztja megállapítását a különböző nyelvi szintekre vonatkoztatva. A beszélt nyelvi alakok olyan mértékben hatnak a korábban szigorú mércének számító irodalmi nyelvre, hogy még az iskolázottabb emberek nyelvhasználatában is éreztetik hatásukat. A tömegtájékoztatási eszközök hatása olyan erős, hogy megingatni látszik a korábban megingathatatlannak hitt kodifikált orosz nyelvi normát, mely kialakulásának itt most nem részletezendő történeti háttere van. A variáció jelenségének rövid történeti áttekintése után a szóvariánsokkal foglalkozunk részletesen. A szóvariánsok variációs sorba rendeződnek. A variációs sor tagjainak leírása, mivel nem teljesen azonosak sem szemantikai, sem pragmatikai jelentésüket tekintve, funkcionális szempontú megközelítést kíván. A különböző szerzőknél leírt kritériumok is szükségessé teszik a szóvariánsok szövegbeli funkciójának alapos mérlegelését. Meg kell vizsgálnunk, milyen használatbeli sajátosságaik vannak: kontextusbeli, stilisztikai, pozicionális érték, valenciaérték stb. Nem célszerű a helyes vagy helytelen minősítés, hiszen a variációs sor tagjai mindegyikének megvan a maga kommunikatív értéke. Minden esetben reális kontextusban kell vizsgálnunk a variánsokat, lehetőleg szembeállítva oppozíciós párjukkal. Gorbacsevics funkcionális - dinamikus leírásnak nevezi ezt a megközelítésmódot (1978: 5). Funkcionális azért, mert kontextusban, disztributív és heterogén feltételek között vizsgálja a variánsokat. Dinamikus azért, mert nem szigorúan szinkrón nyelvi síkon mozog, hanem az adott nyelvi jelenség történeti fejlődését is figyelembe veszi. 202