Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2002. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium.(Acta Academiae Agriensis : Nova series)
Pap József: Kossuth Lajos korai publicisztikája, az Országgyűlési Tudósítások
lap indítását kezdeményezné, és a cenzúra ezt elutasítaná, sérelmi ügyként kezelnék az esetet. A 1832. december 22-én újra felmerült a diétái újság terve. A reformellenzék vezetőinek tárgyalásán Wesselényi már azt is javasolta, hogy a rendek vegyék meg Landerer pozsonyi kőnyomdáját és önhatalmúlag kezdjenek lapkiadásba. Az alsótábla azonban december 26-i határozatában, az udvar elutasításával számolva, a lapindítási tervet leszavazta és megismételte 1830-as határozatát. 1 9 Már az erről az eseményről szóló kossuthi tudósításában megjelenik az a taktikai hozzáállás, amely személyéi egész életében jellemezte: „...rettenetes dolog azt Circulus ülésnek (...) határozásával ki jelenteni, hogy bár milly igazságos légyen is az Országnak valamelly kívánsága, ha gondollyuk hogy a kormány akadályoztatni fogja annak tellyesedését, jobb előre lemondani, - s ez független Törvényhozó test, ezek a nemzet jussainak bátor védjei? Dii meliora! mi lesz belőlünk azon kérdésekbe, mellyek kormány, s nemzet közötti viszonyokat fogják érdekelni, ezen enunciált gyávaság mellett," 2 0. Kossuth december 27-i kerületi ülésen pedig vette a bátorságot és megpróbálta elmondani a sajtószabadsággal kapcsolatos nézeteit. A kívánt hatás azonban elmaradt. Hűvös csodálkozás fogadta szavait, a későbbi briliáns szónok erre zavarba jött, beszédét is hamarabb fejezte be. 2 1 Tehát még szónokként is van mit tanulnia, bár az is igaz, hogy élete későbbi szakaszaiban szavait már ennél sokkal feszültebb figyelem fogja kísérni. Ennyivel azonban nem éri be, még háromszor emelkedik szólásra. 1833. január 5-én az országgyűlés Pestre költözésének kérdéséhez szól hozzá. 2 2 január 8-án az elsődleges sérelmek tárgyalása kapcsán a sóár kérdésében mondja el véleményét, 2 3 majd január 9-én a városi követek jogköre kapcsán elmondott beszéd következik. Ez utóbbi beszéde már érdemes arra, hogy bekerüljön a kerületi ülésről tudósító ügynöki jelentésbe. Nem is igazán a tartalma a fontos, hanem a fogadtatása. Az ülésen jelen van a hatalmas tekintélyű ellenzéki vezér báró Wesselényi Miklós, aki hangos hümmögéssel fejezi ki nemtetszését aziránt, hogy a követhelyettes a kerületi ülésen beszél, hiszen erre elvi joga csak a főrendi táblán lenne. Kossuth ek1 9 Kosáry: Sajtótörténet 380-381.; Ferenczy 6.; Gracza György: Kossuth Lajos élete, működése és halála. Budapest, 1903. (a továbbiakban: Gracza) 17-18.; Viszota 1927.91-94. 2 üKLÖM I. 31. 7 J Kossuth így emlékezett vissza az esetre: „Megesett rajtam egyszer - csakis egyetlen egyszer (sic!) - hogy eléggé „zöld" voltam szót kérni egy kerületi ülésben. Meghallgattak. De a mint leültem „elpudeáltam" magam, mint a kit tilosban kapnak. „Varga! ne tovább a kaptafánál", mondom magamnak.". Kossuth emlékezései Széchenyiről. In: Viszota 70.; Barta 186-187. 2 2 KLÖM I. 65. 2 3 KLÖM I. 84. 1 93
