Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2002. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium.(Acta Academiae Agriensis : Nova series)

Pap József: Kossuth Lajos korai publicisztikája, az Országgyűlési Tudósítások

zetni: ,,Z[ICHY] K(ÁROLY]: HÉT VÁRMEGYE ÍRT A NÁDORNAK, „BE KELLENE TILTANI A JELENKORT"." AZ országgyűlési tudósítások meghonosításának kísérlete tehát kudarcba fulladt, mivel a hírek miatt tiltakozó országgyűlési követek a nádorhoz fordultak. A Jelenkor január 16-i számától csak a két pozsonyi újság -Ephemerides Posonienses és a Pressburger Zeitung- híreit vehette át.

4 Ezzel egy időben kezdett terebélyesedni a Kossuth által megindított, levél formában terjesztett „Országgyűlési tudósítások" c. vállalkozás, mely így jelentős hiány pótolt. A levelező formája miatt Kossuth Tudósításait a sajtótörténet a XIII. századi angol újságlevelekhez hasonlítja.

5 Valószínű, természetesen szinte teljes bizonyossággal állítható, hogy a szerkesztőben ez a párhuzam nem tudatosult. A levelező forma azonban nem véletlen, hiszen egy óriási előnnyel rendelkezet, a fennálló joggyakorlat értelmében mentesült a cenzúráztatás kötelezettsége alól.

6 4 Gróf Széchenyi István írói és hírlapi vitája Kossuth Lajossal. Szerkesztette és bevezetéssel ellátta: Dr. Viszota Gyula. Budapest, 1927. (a továbbiakban: Viszota) I. kötet XIII., XXI.; Kossuth Lajos az országgyűlésről írott újságtudósításokról szóló vitáról: Kossuth Lajos Országgyűlési Tudósítások. Sajtó alá rendezte: A Keleteurópai Tudományos Intézet Történettudományi Intézetének Munkaközössége és Barta István. In: Kossuth Lajos Összes Munkái, (a továbbiakban: KLÖM) I-VI. Budapest, 1948-1961. I. 103; Széchenyi István: Napló. Budapest, 1978. 702.; Kosáry: Sajtótörténet 366., 375-376.; Viszota Gyula: Kossuth Lajos írott hírlapjai. In: Budapesti Szemle, 1927. (a továbbiakban: Viszota 1927.) 98-99. ^ Sajtótörténet 62. 6 Kossuth letartóztatása után a vád és a védelem részéről többször felmerült a Tudósítások megítélésének és a cenzúrának a kérdése. Érdemes idézni a védelem ide vonatkozó szakaszát, hiszen ez nagyszerűen megvilágítja a két fél közötti eltérő jogértelmezés okait. „Támaszul felhívja ugyan a Királyi Fiscus az 1791: 15-ik törvényczikkelyt, mellyből inductio által következtetni kívánná, hogy a censura törvényesen létez: következtetése azonban nem áll, mert ép az idézett törvény bizonyítja, hogy a censura iránti határozat egyenesen a törvényhozó hatalomra tartozik, mit az 1553:24. törvényczikk is nyilvánít, melly szerint maga a koronás fejedelem szólította fel az ország rendeit, hogy a veszedelmes könyvek kiadását korlátolják, mit bizonyosan teendő nem vala, ha törvény nélkül effélét eltilthatott volna. Törvény tehát nincsen, de nincsen királyi rendelet s renclszabás is (habár feltennénk, hogy az törvényes erővel bírjon), mert hiszen ha lenne, annak a megyékhez kellett volna intéztetnie, az pedig, hogy nem történt, a 24-ik számú alperesi oklevél bizonyítja, különben lex non promulgatei non obligat. Vagyon ugyan a kormánynak két rendelete, melly idevágni látszik: egyik a 30-ik szám alatt ide csatolt intézőlevél 1730-ik esztendőről, másik a 13-ik szám alatt feljebb már felhozott 1793-iki körlevele a nagyméltóságú Helytartótanácsnak. Igen, de a Törvényhatósági Tudósítások ezekbe sem ütköznek; nem a 30-ik szám alattiba, mert habár fel tennénk is, hogy a censura törvényeken alapul, ha feltennénk is, hogy az 1 89