Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2002. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium.(Acta Academiae Agriensis : Nova series)

Kiss László: Kossuth Lajos és szlovák nemzetiségű vitapartnerei

írást tartalmazó petíció, amelyet „ pánszláv izmus i oklevél"-nek nevezett, nem képviseli a tót népet.

4

2 Az éles szemű szlovák vitázok viszont számos sérelmük között a Kossuth-vezette magyar liberálisok szemére hányták, hogy kétféle mércével mérnek. Saját fajuk szeretetét a legnagyobb erénynek tartják, de ugyanezt a nem magyaroknál bűnnek bélyegzik. A jobbágykérdésben liberálisak, de ezt a szemléletet a nemzetiségi kérdésben, a nyelv terén felfüggesztik. Szerintük ebben Kossuth a legnagyobb mester.

4

1 L. Stúr egy 1843-ban németül megjelent nemzetvédő iratában ezt a kettősséget a következőképpen érzékeltette: „ Ugyanaz a Kossuth, aki a Pesti Hírlapban a jogegyenlőségért küzd, az evangélikus konventben azt, aki a maga jogát követeli, vizsgálat alá vonni és megbüntetni akarja; ugyanaz a Kossuth, aki a sajtószabadságért látszik viaskodni, a konventben indítványozza, hogy meg kell tiltani a tót ifjúságnak anyanyelvén való tanítását; ugyanaz a Kossuth, aki a haza körül érdemeket szerzett férfiakról panegyrikus beszédeket zeng, a hasonló érdemes embereket hivataluktól meg akarja fosztani. Ez az ö szabadsága, ez. az. ő liberalizmusa." Fejtegetését Stúr abban a szónoki kérdésben összegezte, hogy tehát: ,,Kossuth a szabadság álarca alatt nem az önkényért és erőszakért vív-e harcot?" 4

4 A „viharos események" legjelentősebb szlovák vitairatai Az 1840-től fellángoló vitában a legtöbb szlovák nemzetvédő vitairat 1841-1843 folyamán született. Jan Tibensky csoportosítása szerint ezek között egyaránt voltak hagyományos, 18. századi gyökerű védekező jellegű iratok (ún. apológiák) és harcosabb, polemikus jellegű vitai rátok.

4:

1 A polémiában természetesen nemcsak Stúr és Kossuth vettek részt. A Pesti Hírlapon és a hazai folyóiratokon (Századunk, Társalkodó stb.) kívül az augsburgi Allgemeine Zeitungban és a Lipcsében, Zágrábban, valamint külföldön máshol megjelent röpiratokban Zay Károly, Pulszky Ferenc, Zmeskál Jób vagy Kramarcsik Károly írásaira Stúr mellett a szlovák vitacikk írók egész serege reagált. Az igen gazdag választékban tallózva feltétlenül figyelmet érdemel a szlovák mozgalom egy igen lelkes résztvevőjének, Ján Caplovicnak néhány 1841-ből való, cseh, német és magyar folyóiratokban elhelyezett írása, amelyekben Zay, Zmeskál és Szontagh Gusztáv támadásaira reagált. Főbb gondolatait tekintve hasonló szemléleti, gondolati alapokon állt, mint Kollár, Hoic és Suhajda. A szlávok számbeli fölényére, a magyar nyelvnek a szláv nyelvhez viszonyított fejletlenségére, valamint arra hivatkozva, hogy a szláv már „jóval a magyarok megérkezése előtt" elsajátította az európai műveltséget (amelynek a kifejezéseit - sok iparra, életmódra való kifejezéssel együtt - a magyar „a szlávtól kölcsönözte"), elutasította a szlovákokat, valamint a 1 73