Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2002. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium.(Acta Academiae Agriensis : Nova series)
Kiss László: Kossuth Lajos és szlovák nemzetiségű vitapartnerei
az igazságos király védelme alatt. Emlékezzünk vissza a Jiskra-i időkre, amikor Szlovákia teljesen önállóan létezett." 3 4 Ettől mérsékeltebb volt Jan Kollár 1840 végéről származó felségfolyamodvány tervezete. Ennek átadására ugyan szintén nem került sor, de az összes magyarországi szláv nevében ugyancsak konkrét nyelvi kulturális, gazdasági és politikai kívánságokat fogalmazott meg: vasárnapi iskolákat, szláv akadémiát, a felsőbb iskolákban (a magyar mellett) szláv nyelven előadott stúdiumokat, a pesti egyetemen szláv tanszéket és tanárokat; a szlávok által lakott vidékeken az egyházi és világi hatóságok néppel történő levelezésében (és viszont), nem különben az egyházi életben a szláv nyelvűség használatát; a jegyzőkönyvek szláv nyelveken történő vezetését, a nevek magyarosításának megakadályozását. Az ipar, gyárak, manufaktúrák létesítése mellett sürgette a cenzúra szabaddá rételét, a szláv nemzeti mozgalmak vezetői üldözésének és gyalázásának megszüntetését. Végül, de nem utolsó sorban a tervezet azt a még komolyabb politikai kívánságot is megfogalmazta, hogy a magyar országgyűlésen a szlovák nemzetiségnek (národnost slovenská) saját képviselői és küldöttei legyenek, akik ott latinul vagy szlávul beszélhessenek. 3 3 A pozsonyi „hazafiak" és Jan Kollár megvalósulatlan tervezetei már egyfajta fordulatra utaltak, amennyiben megjelent bennük az - addig szinte kizárólag nyelvi, kulturális igényekkel fellépő - szláv/szlovák nemzeti törekvések politizálásának a szándéka. Ennek első konkrét megnyilvánulása egy újabb petíció volt, amelyet Kollár és a szláv/szlovák érzelmű Pavol Jozeffy szuperintendens vezetésével készítettek elő 1841 végétől. A Bécsben 1842. június 5-én „a magyarországi szláv alattvalók" nevében benyújtott felségfolyamodvány 200 evangélikus értelmiségi aláírását tartalmazta és C Stúr keze nyomát is magán viselte. A delegáció vezetője P. Jozeffy tiszamelléki püspök, a tagjai pedig Samuel Ferjencik jolsvai, Jan Chalupka breznóbányai és M. Hodza liptószentmiklósi lelkészek voltak. 1 6 A kérvény aláírói az uralkodó politikai védelmét kérték a magyarosítás ellen: „a Magyar Királyságban élő protestáns szlovákok nevében Felséged dicsőséges Trónjához helyezik menedéküket és térden állva könyörögnek a legmagasabb uralkodói védelemért és szerény kéréseik garantálásáért... " 3 7 Kifejtették pontokba foglalt sérelmeiket, valóban szerény kéréseiket. Sérelmesnek tartották az anyakönyvek és a szlovákok elleni törvényszéki vizsgálatok magyar nyelven történő vezetését, a magyar lapok szlovák cikkekkel kapcsolatos diszkriminatív politikáját, szlovák cenzorok hiányát, valamint azt, hogy a pesti egyetemen nem működött szláv tanszék. A legsúlyosabb sérelemük az iskolák és az egyházi szertartások el magyarosítás a volt. Budán és Pesten 2 szlovák cenzor kinevezését óhajtották, valamint a sajtóban a szlovák nyelven való védekezés lehetőségét. Kérték a pozsonyi tanszék megerősítését és más evangélikus főiskolákon, nem különben a pesti egye1 71