Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2002. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium.(Acta Academiae Agriensis : Nova series)
Kiss László: Kossuth Lajos és szlovák nemzetiségű vitapartnerei
tudományos főmüvében az 1830-as évek közepén fejtett ki) mindannyiuk közös álláspontját tükrözte. Mit szeret szívesebben az értelmes ember - tette fel a kérdést -: „a földet vagy a népet, a hazát vagy a nemzetet. Hazát ismét könnyen találhatunk, ha azt el is veszítettük: de nemzetet és nyelvet soha és sehol; a haza önmagában halott föld, idegen tárgy, nem emberi: a nemzet a mi vérünk, életünk, lelkünk, személyi tulajdonságunk. A hazaszeretet kissé ösztönös, vak természetű ösztön: a nemzet és a nemzetiség szeretete inkább az értelem és a műveltség alkotása. " 3 0 Ez a természetjogi álláspont gyökeresen különbözött Kossuthék történetjogi megalapozottságú nemzetfelfogásától, amely szerint tehát a hosszú történelmi múlt bizonyítja a nemzetek létjogosultságát és életképességét. A nemzet egyedüli életkerete az állam, elengedhetetlen ismérve pedig az önállóság, az önrendelkezés. 3 1 A magyarosításnak nem kis szerepe volt abban, hogy az 1820/1830-as években Kollár kidolgozta a „szláv kölcsönösség elmélet"-ét, amely nemcsak a szlovákok, hanem az európai szláv népek nemzeti tudatára is meghatározó hatással volt. A német és magyar expanzív törekvésekkel szemben az Európában élő szlávok szoros tudományos, irodalmi, nyelvi együttműködését szorgalmazta, beleértve az orosz tudós és állami körökkel kialakított kapcsolatokat is. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ez az erős szláv tudattal összekapcsolódó koncepció - amelyet többnyire irodalmi, kulturális pánszlávizmusnak vagy szlávizmusnak szoktak nevezni - az 1830-as évek végéig/l 840-es évek elejétől inkább már gátolta az önálló szlovák nemzeti tudat kialakulását. Wesselényi „Szózat"-a tehát nem véletlenül nevezte Kollárt a „szlávizmus honunkbeli egyik főnökének", akinek irodalmi törekvései mögött politikai szándékokat vélt felfedezni. 1 2 A fent említett konkrét magyar törekvésekre válaszul 1840 tavaszán a pozsonyi szlovák „hazafiak" „Vsetko za národ a krála" címmel a szlovák nemzet nevében kérvénytervezetet kívántak az országgyűlés elé terjeszteni." A magyar nyelv erőszakos terjesztése ellen tiltakozó és az oroszbarátság vádját visszautasító tervezet ugyan nem jutott a diéta elé, de jól mutatta a nemzetileg tudatos szlovák értelmiség nemzetfelfogásának, nemzeti törekvéseinek adott állapotát. A „jó uralkodó" bölcsességében naivan bízó petíción erőteljesen érvényesült J. Kollár, Sámuel Hoic és L'udovít Martin Suhajda korábbi nézeteinek hatása a nemzettel, a nyelv funkciójával, a haza fogalmával, a „közös hazá"-val stb. kapcsolatban. Új elemet jelentett viszont, hogy a konkrét nyelvi kérések mellett (pl. hogy a nemzeti nyelvet hagyják meg az iskolákban, templomokban, bíróságokon és hivatalokban) már bizonyos politikai és szociális jellegű problémák is kezdtek megjelenni. Újból felmerült Magyarország (kon föderativ alapon történő nemzeti átalakításának a gondolata is. Idézzük: marad nekünk az utolsó eszköz - megalapítani a mi Szlovákiánkat... külön országgyűléssel Horvátország és Szlavónia példája szerint. 1 70
