Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2002. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium.(Acta Academiae Agriensis : Nova series)

Kiss László: Kossuth Lajos és szlovák nemzetiségű vitapartnerei

szaszorítását - elképzelhetetlennek tartotta „a hazának meg magyarosítás a" nélkül.

2

6 Beszédét azzal a szent ígérettel zárta, hogy a magyar nemzetiség fejlődéséért, a magyar haza jólétéért, nagyságáért és dicsőségéért „az utolsó leheletemig küzdeni fogok. "

2

1 Ennek a szent célnak a nevében nem sokkal ezután gróf Zay Károly szuperintendens tervbe vette a zömmel szlovák és német hívekből álló evangélikus és a magyar többségű református egyház unióját. Ha ez a terv megvalósult volna, mert a hőn áhított terv végül is nem sikerült, az egyesült egyházban a kb. 2 millió főt számláló reformátusok révén olyan magyar túlsúly jött volna létre, amelynek segítségével keresztül vihető lett volna a szlovák és a német evangélikus gyülekezetek „megmagyarosítása." Ezzel együtt olyan Pesten felállítandó közös református főiskola terve is felmerült, amelynek a tanítási nyelve a magyar lett volna, s amellyel megszüntethető lett volna az evangélikus teológusok hagyományos német egyetemekre járása. Több felső-magyarországi gimnáziumban és líceumban - arra hivatkozva, hogy törvényellenes izgatást és hazaáruló, magyarellenes tevékenységet folytatnak betiltották a „pánszláv"-nak titulált nyelvművelő és irodalmi egyesületeket.

28 A kb. két éven át tartó polémiába Kossuth Lajos és a Pesti Hírlap is bekapcsolódott, természetesen a „derék hazafi"-nak titulált Zay Károly oldalán. Az evangélikus vallású Kossuth több cikkben is hitet tett az unió, a két felekezet „egy akol"-ban történő egyesítése mellett, amelyet a kor egyik nagy kérdésének tartott. „Én, ki ezt írom - olvasható a Pesti Hírlap 1841. évi 73. számában - , egyike vagyok azoknak, kik ... szavokat adták, hogy az unióra tehetségök szerint közremunkálni magokat elhatározók. " ~

9 A szlovák vitapartnerek álláspontja, az első szlovák felségfolyamodványok megjelenése A szlovák-magyar nyelvharc élén hosszú időn át Jan Kollár haladt. A szlovák nemzetébresztők második nemzedékének vezéregyénisége már az 1820-as évek elejétől vállalta a szláv/szlovák érdekek védelmét. Ő, valamint az 1830-as években főleg Samuel Hoic és L'udovít Martin Suhajda voltak azok, akik a vitairataikban egyre részletesebben dolgozták ki és indokolták meg a szláv/szlovák nyelv és nemzet egyenjogúságát védő, bizonyító, a magyarosítás szükségességét kétségbe vonó nézeteiket. Ennek során kidolgozták a szláv/szlovák nemzettel kapcsolatos felfogásukat is. Ezekben a védekező jellegű írásokban német hatásra különbséget tettek „magyar" és „magyarországi" kifejezések között, „magyar nyelv" és „magyarországi nyelvek", valamint az (anyanyelvre támaszkodó természetes) „nemzet" és a hódításra, elnyomásra épülő mesterséges „haza"(értsd: állam) között. Jan Kollár meghatározása (amelyet legárnyaltabban „Az irodalmi kölcsönösségről" című 1 69