Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2002. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium.(Acta Academiae Agriensis : Nova series)

Kiss László: Kossuth Lajos és szlovák nemzetiségű vitapartnerei

A sajtóviták hátterében tehát - nem árt ismételten hangsúlyozni - döntő módon az állt, hogy a magyar államnyelvért folytatott fél évszázados küzdelem lassan a befejeződéséhez közeledett. A magyar nyelv az idők során már nemcsak a latint szorította ki, s már nem is csak a közigazgatásban, evangélikus papi hivatalokban és általában a szakképzettséget kívánó hivatali, értelmiségi pályákon követelték meg a magyarul tudást. A magyarosítás elérte a szlovákok hitéletét, vallási intézményeit, a szlovák ifjúság nyelvművelő és irodalmi egyesületeit, diákköreit, sőt az alsó fokú oktatást is. Az oktatás teljes magyarosításának igénye igen nagy veszéllyel járt, hiszen már a szlovák köznép asszimilálásának bevallott szándékával párosult. Ezek az asszimilációt elváró vagy egyenesen sürgető magyar igények és türelmetlen adminisztratív intézkedések már valóban létében veszélyeztették az első lépéseit tevő szlovák nemzetet. Koránt sem véletlen tehát, hogy a nemzetileg tudatos szlovák evangélikus értelmiség a magyar törekvésekkel szemben növekvő ellenállást tanúsított. A „magyaromán" lépések nemcsak a magyar-szlovák, szlovák-magyar nyelvharc kiéleződésére és eldurvulására voltak közvetlen hatással. Gyorsítólag hatott a szlovák nemzeti öntudatosodásra is. A szlovák nemzetébresztő értelmiség gondolkodásában ugyanis az 1830-as évek végétől egyrészt megkezdődött és néhány esztendő alatt jórészt meg is történt az áttérés az addig uralkodó szláv tudatról a szlovák tudatra. Másrészt a nyelvharc által serkentett szlovák nemzeti tudat kezdett a magyar nemzetfelfogástól és nemzeti törekvésektől nemcsak egyre élesebben elhatárolódni, hanem szembe is fordulni azokkal. Ez pedig a következő években többek között azt is megnehezítette, hogy a polgári átalakulás közös kérdéseiben tartósan együtt léphessenek fel Kossuth Lajos és Ludovít Stúr magyar és szlovák követői. A szlovák történetírás méltán nevezi „viharos események"-nek az 18401843 közötti éveket. Ebben a rövid, de igen fontos időszakban jelent meg ugyanis a legtöbb szlovák nemzetvédő írás. Az egyik közvetlen kiváltó oknak az 1839/40-es pozsonyi országgyűlés által a nyelvügyben elfogadott 6. törvénycikk tekinthető, amely a következőket mondta ki: az országgyűlés és a törvényhatóságok magyarul írhatnak fel az uralkodóhoz, a helytartótanácsi körleveleket magyar nyelven kell kiadni. Arról is rendelkezett, hogy a magyar anyakönyvvezetést - három év múlva - mindenütt be kell vezetni az addigi latin helyett, s hogy ezentúl csak magyar nyelven tudó lelkészek alkalmaztassanak (vallásbeli különbség nélkül). A szlovák evangélikus értelmiségnek leginkább talán e két utóbbi rendelkezés fájt. A másik fontos esemény gróf Zay Károly evangélikus főfelügyelővé történő kinevezése volt 1840-ben. A lelkes magyarosító hírében álló gróf a szeptember 10.-én tartott beiktató beszédében nem is volt hűtlen híréhez, hiszen a legmagasabb közös célt - a közös hazai nyelv megteremtését és a szlávizmus terjedésének visz1 68