Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2002. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium.(Acta Academiae Agriensis : Nova series)
Kiss László: Kossuth Lajos és szlovák nemzetiségű vitapartnerei
ügye okvetlenül szőnyegre kerül majd). Másrészt ideje már - hangsúlyozta hogy „a nyelv súrlódásnak vége legyen, s azért egész, világos és határozott törvényre van szükség." A törvényhozástól tehát egy olyan határvonal felállítását szorgalmazta, amely majd világossá teszi, hogy Magyarországon a közigazgatás minden ága, a magyar kormánnyal és a törvényhatóságokkal történő érintkezés nyelve kizárólag csak a magyar lehet. „Ennél kevesebbet tenni gyávaság, többet parancsolni zsarnokság" - hangoztatta - és „mireánk nézve mindkettő öngyilkolás volna." Törvényben kívánta tehát rögzíteni (mivel sok megye már határozatilag úgy is kijelentette), hogy a magyar törvényhozás nem törekszik az ország idegen ajkú lakosait nyelvüktől megfosztani, mint ahogy jogtalanság lenne a magánélet nyelvviszonyaiba törvény által kényszerrel történő beavatkozás is. Azt azonban a törvényhozásnak „joga van megkívánni, hogy Magyarországon a közigazgatás, akár polgári, akár egyházi legyen az, úgy a törvényhozás, mint törvényvégrehajtás, kormányzás, igazságszolgáltatás, közbátorság, rendőrség, egyenes és mellékes adók s közgazdaság körében magyar legyen. Ez által honunknak idegen ajkú lakosai... meg lesznek nyugtatva...." Meglátása szerint ezeket az intézkedéseket a magyar nemzetnek már csak önbecsülése érdekében is habozás nélkül meg kell tennie. Nem zavarhatják meg ebben sem a „szláv literátorok (!) zajongásai", sem az „illyr dulongók bőszültsége." Befejezésül Kossuth egyrészt azt szorgalmazta, hogy „ hazánkban közoktatási nyelvvé a latin helyébe haladéktalanul a magyar nyelv tétessék", másrészt pedig azt javasolta, hogy „a magyar nyelv minden falusi tanodában is okvetlenül gondosan taníttassék." 2 3 Látható tehát, hogy Kossuth szemléletében ugyanúgy keveredett a más ajkúaktól csupán magyarosodást kívánó mérsékelt, intenzív nacionalizmus a radikálisabb nyelvterjesztő-magyarosító, extenzív nacionalizmussal, mint ahogy a Pesti Hírlap szemléletére is a két fajta nacionalizmus közötti átmenet volt a jellemző. 2 4 1847-ig inkább az utóbbi volt a súlyosabb. A vita konkrét és közvetlen kiváltó okai 1840-1843 között a „nyelvtusá"-nak előszeretettel nevezett nyelvharcot valóságos „nyelvháború" váltotta fel, amely az ún. „magyarománok" (a magyar nyelv túlzó pártolói és terjesztői) és a „szlavománok", „pánszlávok" (a szlovák nyelv és a szláv-, illetőleg szlovák érdekek magyarországi védelmezői) között a hatás-ellenhatás egymást tápláló logikája alapján álnéven vagy névtelenül dúlt a német és a magyar lapokban. A vita hevességét mutatta, hogy az egyik elemző a toll fegyverével folyó összecsapásokban már 1841-ben a „tolcsaták fegyverrel folytatásá"-nak az előkészületeit sejtette 25 meg. 67
