Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2002. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium.(Acta Academiae Agriensis : Nova series)

Kiss László: Kossuth Lajos és szlovák nemzetiségű vitapartnerei

Kossuth és a Pesti Hírlap álláspontja A vezető liberálisok mérvadó álláspontját Kossuth fejtette ki a Pesti Hírlap hasábjain. Észak-Amerika, Franciaország, Poroszország, Anglia stb. példájára hivatkozva már a 3. számban - amelyben azokkal a „dalnokok"-kal vitázott, akik úgymond a nagy jövendőre hivatott „szláv nemzet"-re várakoztak, s egy „roppant hatalom"-mal szimpatizáltak - síkraszállt amellett, hogy az országban a kormányzás és közigazgatás nyelve a magyar legyen. Ennek érdekében, és a nemzet szakadását megszüntetendő, hangsúlyozta, hogy: „Mi... a magyar nemzetiséget minden törvényes és méltányos úton, s különösen az iskolamesterek serkentésével... szeretnők... végezni...",

1

9 Ehhez néhány hónappal később Gorove István akkor megjelent „Nemzetiség" c. könyve kapcsán azt is hozzátette, hogy még az alkotmány érdekénél is fontosabb a „nemzetiség" érdeke. Minden reformlépésnek ezt kell szolgálnia, így tehát a városok igazgatási nyelvének, a közigazgatás minden ágának, a törvényhatóságokhoz felterjesztett feliratoknak, majd - másfél év múlva - az anyakönyveknek is magyarnak kell lenniük. „Ez elég, több sem jogszerű, sem törvényes " - állapította meg.

2

0 Egy 1842-ből való írásában pedig egyetértően hivatkozott arra a Wesselényi Miklóstól kapott levélre, amely egyfelől elítélte a horvát (illyr) mozgalmat, valamint a szlovák nyelv védelmében 1842. kora nyarán Bécsben petíciót átnyújtó, a magyarosítás ellen tiltakozó evangélikus tót küldöttséget. Szó szerint idézte a külföldi gyógykezelésen tartózkodó „árvízi hajós"-nak azt a gondolatát is, hogy a Magyarországon élő népek nemzeti törekvései már olyan rémítő fokra hágtak, hogy „nemzetünkre nézve a lenni vagy nem lenni kérdése oly élre állva létezik most, mint soha inkább. " Kossuth ekkor már úgy látta, hogy az illyr mozgalmak - amelyek hátterében egy nagy szláv nemzet létrehozásáért folytatott, kifelé gravitáló, „idegen rokonszenvü" mozgolódást vélt felfedezni - nem irodalmiak! Végezetül kissé békülékenyebben azt is leszögezte, hogy a magyar nyelv kiterjesztésére vonatkozó fenti intézkedésektől többet „tőlük a magyar törvényhozás nem kiván s anyai nyelvöket a magányélet köréből ki nem tiltja (mit tiltania nem is lehetne),... művelését nem akadályozza ... "

2

1 Néhány nappal később ez utóbbi gondolathoza újból visszatért. A magyar nyelv kényszerítés hatására történő terjesztését nem tartotta elképzelhetőnek, mert „ha jogtalan nem volna is, nehezen volna kivihető", hogy a magánélet minden területén minden ajakról magyar szó zengjen. Egyébként is „a magányos élet nyelv dolgában kényszerítést nem tűr" - állapította meg.

2

2 A nyelvvel és nemzetiséggel kapcsolatos felfogását legrészletesebben a „Bánat és gondolkodás" c. cikkében fejtette ki 1842-ben a Pesti Hírlap 183. számában. Az apropót ehhez egyrészt a közelgő országgyűlés adta (ahol véleménye szerint a magyar nyelv és a megtámadott magyar nemzetiség 1 66