Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2002. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium.(Acta Academiae Agriensis : Nova series)

Egyed Ákos: Kossuth Lajos székelyföldi kormánybiztosa, Berzenczey László

Nem kétséges, hogy a miniszterelnök ezzel Vay főkormánybiztos helyze­tét akarta megerősíteni, teljhatalmát a Székelyföldön visszaállítani. De bizo­nyos az is, hogy állampolitikai meggondolás is vezérelte tettét, az ugyanis, hogy elkerülje a Puchnerrel való teljes szakítást, mely Berenczey intézkedé­sei nyomán hamarosan bekövetkezett volna. Emellett elterjedt a hír, hogy Berzenczey a Székelyföld teljhatalmú kormánybiztosa szeretne lenni. 3 6 De bármi is volt az indítóok, nem mondható bölcs intézkedésnek az, amely a szervezés teljében lévő katonai erőt kivezényli Erdélyből akkor, amikor az osztrák párti katonaság felmondta az engedelmességet a magyar kormány­nak, s a román népfelkelés és szervezés erőteljesen folyt. Tény tehát, hogy Vay kormánybiztos és a melléje tömörülő liberális poli­tikusok, valamint az árnyékukban megbúvó konzervatív erők mindenképpen meg akartak szabadulni Berzenczeytől és az általa képviselt radikalizmustól. Batthyány miniszterelnök és a belügyminisztérium, amelynek erdélyi ügyeit báró Kemény Dénes államtitkár intézte, Vay és a Gubernium álláspontját támogatta. Azonban Berzenczeyt nem sikerült eltávolítani. Egyelőre még nem tisztázott okok miatt, de nem valószínűtlen, hogy Kossuth közbelépésére a miniszterelnök visszavonta rendeletét, amely előír­ta Berzenczeynek, hogy székhelyét Debrecenbe tegye át. De Vay kormány­biztos hatalmát megerősítették; öt székely kormánybiztost (Mikó Mihályt, Berde Mózest, ifj. Bethlen Jánost, Zeyk Józsefet és Heller Jánost) küldött az országgyűlés a Székelyföldre, hogy Vayt és a Guberniumot a székely kérdés békés megoldásában támogassák. A miniszterelnök szeptember 26-án gyors­postán a következőket közölte Berzenczey vei: „Folyó hó 20-án kelt jelenté­sére válaszolom Önnek, B. Vay Miklós k(ormány)biztos úr minden erdélyi dolgokban közvetlen intézkedésre fölhatalmaztatva és utasítva lévén, az Ö rendelkezései mindenekben pontosan teljesítendők." 3 7 Berzenczey szeptember 28-án két beszámolóban válaszolt az őt ért sé­relmekre: egyiket a hadügyminiszterhez, a másikat a miniszterelnökhöz in­tézte. Ezekből újra és világosan kiderül, hogy a minisztérium és az erdélyi szervei, elsősorban Vay főkormánybiztos nemcsak akadályozta, hanem egyenesen szabotálta a székely haderő szervezését, Berzenczey munkáját. Azt meg személyét ért sérelemnek tekintette, hogy gróf Mikes Kelement, a kolozsvári lovasság szervező felelősét az alakulóban levő egész, tehát a ko­lozsvári, dési és székelyföldi könnyű lovasezred parancsnokává nevezte ki. Berzenczey erre a feladatra Mikest nem találta alkalmasnak, s határozottan kijelentette, hogy a székely egység „semmi esetre gróf Mikes Kelemen ve­zérlete alá [...] nem veti magát." 3 8 Ez volt Berzenczey teljesen nyílt szem­befordulása a magyar minisztériummal. Ugyanabban a beszámolóban Berzenczey ismertette a hadseregszervezés eredményeit. Eszerint 1200 katonát toborzott, de a lóbeszerzés és az egysé­27

Next

/
Oldalképek
Tartalom