Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2002. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium.(Acta Academiae Agriensis : Nova series)

Egyed Ákos: Kossuth Lajos székelyföldi kormánybiztosa, Berzenczey László

gek felszerelése még hátra van. A tisztek kinevezése körül is problémák merültek fel, elsősorban pedig az foglalkoztatta, hogy a korábban Kossuth és a hadügyminiszter által kinevezett Gál Sándor századost, Berzenczey fő katonai tanácsosát és seregszervezőjét Lázár hadügyminiszter felszólította: vállaljon állást a minisztériumban;

3

9 vagyis Gál Sándort el akarta távolítani Berzenczey mellől, aki sem ezzel, sem az újabb kormánybiztosi kinevezésekkel nem értett egyet. Ellenkezőleg: nyíltan megírta, hogy ő akar a Székelyföld teljhatalmú kormánybiztosa lenni „mind polgári, mind katonai tekintetben/' A miniszterelnökhöz küldött beszámolójában Berzenczey azzal indokolta kérését, hogy a székelység katonai erejét csak így lehet egyesíteni, és pedig a határőri övezethez tartozó Háromszéket és Csíkot, valamint az 1764-ben nem katönásított Udvarhely- és Marosszékel azért kell egyesíteni: „Hogy (...) célszerűen lehessen a székely haderőt kiállítani." A miniszterelnöknek is megírja: „Mindenek fölött szükség, hogy hatalmam minden székely székre egyaránt kiterjedjen."

4

0 Valóban ilyen veszélyhelyzet állt fenn? Ennyire szükséges volt a székelység mozgósítása? Véleményét Berzenczey az Országos Honvédelmi Bizottmányhoz október 6-án intézett beszámolójában fejtette ki. Eszerint a General Commando nem segítette az önálló székely lovasság felszerelését, sőt magához rendelte a háromszéki és csíki székely határőrezredek parancsnokait, s hogy „minő kifolyása lehet ezen hadi tanácskozásnak, lehet képzelni, mivel az erdélyi sorkatonaság is az oláhok és szászokkal kezet fogva reactionális szellemben kezdett működni."

4

1 Berzenczey konkrét eredményekre is hivatkozott: Urban a naszódi román ezred újonnan kinevezett főparancsnoka megkezdte a román nép felesketését a magyarok ellen, az unió ellen, s „e végre a vármegyékből és Marosszékből magyarokat is kényszerítettek."

4

2 Továbbá rámutatott arra, hogy a marosvásárhelyi várba ellenséges katonai alakulat szállt be. Ezek miatt erélyes intézkedést kér az Országos Honvédelmi Bizottmánytól, hogy „a fenn említett irányból az oláhság, szászság és sorkatonaság eltérítessék, különben lehet tartani attól, hogy még-a székely katonaságot is valami ármánykodások által az igazságos magyar ügy ellen felbújtogatják."

4

3 Ezek kétségkívül mind reális tények voltak, és az erdélyi magyarság teljes lefegyverzésére irányultak. A helyzet súlyosságát a székely székek vezetői s közéleti személyiségek jól látták, és tettekre sürgették Berzenczeyt 4

4 Ilyen körülmények között a székelység többé nem bízott Vay főkormánybiztos működésének sikerében, viszont Berzenczey befolyása s népszerűsége gyorsan növekedett. Ehhez bizonyosan Kossuth politikai tekintélyé-