Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1994. Sectio Geographiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Pozder Péter: Eger munkaerővonzási körzete

TÓTH J. /1974, 1977, 1978/, HAJDÚ Z. /1978/ VADÁSZ I. /1981/ és ERDŐSI F. /1982/ munkái alapozták meg. A város vonzáskörzetét befolyásoló tényezők vizsgálata után az egyes ágazati: kiskereskedelmi-, piaci-, oktatási-, szolgáltatási-, egészségügyi-, munkaerővonzási körzeteit határoztam meg. Ezek ismerete lehetővé tette, hogy Eger komplex vonzáskörzetét is meghatározhassam. /POZDERP. 1986, 1987/. Eger központi szerepkörét vizsgálva alapvető volt, hogy a munkaerővonzási vonzáskörzetét is meghatározzam. Erről készített tanulmányomat bocsátom itt közre, amely a magyar gazdaság egy lezárult korszakának végéről készült munkaerővonzási helyzetkép. A városi munkahelyek azóta jelentősen leépültek és átalakultak, különösen a gazdasági tevékenység szférájában. A mostani helyzetkép még kialakulatlan és az utóbbi évekről adathiány miatt sem lehet áttekintést szerezni. Ezért távlati célom, hogy későbbi időben Eger munkaerővonzási körzetének átalakulását bemutató, összehasonlító jellegű tanulmánnyal folytassam e munkámat. A munkaerővonzás a vonzáskörzet kutatásának a legvitatottabb kérdése. Mendöl Tibor szerint az ingavándorforgalom területe nem a vonzáskörzet része, hanem magának a városnak, a város második lakónegyed övének a része, "noha messzire kitolt, esetleg számos apró, össze nem függő darabra szakadó más települések részeivel elkevert része." (MENDÖL T. 1963). Beluszky Pál is Mendöl Tibor álláspontjára helyezkedett, miszerint a várost és vonzáskörzetét azok a városi alapfunkciók vagy "központi helyi funkciók" hívják életre, amelyek kialakulása szükségszerű az adott településhálózatban. A speciális funkciók (pl. ipar, idegenforgalom) egyikét sem tartja közvetlen városképző funkciónak (BELUSZKY P. 1967.) Lettrich Edit szerint a város és falu kapcsolatát nem a központifunkciók szervezik egységbe az iparvidékeinken, hanem az ipari gócpontokban folyó napi termelőmunka (LETTRICH E. 1962). Hasonlóan vélekedik Huny a Gábor is, szerinte az ipar decentralizálása során a vidéki kisvárosokba és nagyobb községekbe telepített gyárak közül nem egy országos jelentőségűvé nőtte ki magát. Nemcsak a központok fejlődésére voltak nagy hatással, hanem a környékre is, ahonnan a dolgozók jelentős része bejár. (HUNYAG. 1981). 98