Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1994. Sectio Geographiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Mosolygó László: Budapest földhasznosítási szerkezetének történeti földrajzi vizsgálata

kertészetek közel 9 %-a. Tehát megközelítőleg 50-szer nagyobb aránnyal részesedett a bolgár-kertek területéből, mint ami földterülete alapján arányos lett volna. A földhasznosítás adataiból ugyan nem lehet következtetni a gyümölcstermesztés jelentőségére, de az 1935ben statisztikailag megfigyelt un. elkülönített gyümölcsök adatai arra utalnak, hogy a helyi piac e téren is erősen hatott. Budapest e gyümölcsösök területének 1,4 %-át koncentrálta, vagyis éppen 7-szeresét a földterületi aránynak. Valószínűleg tovább folytatódott a szőlőtermesztésnek az a városellátó jellegű átformálódása, amely már a XX. század elején megkezdődött, hiszen az I. kerület új telepítésű szőlőiben már ekkor is a csemegeszőlő-termesztés dominált (VÖRÖS K. 1978). Az intenzív városi jellegű földhasználat kialakulásának egyik lényeges tényezője a népességkoncentráció. Ennek növekedése ugyanis a földellátottság csökkenésével jár, s ha a mezőgazdasági tennelőben megvan a hajlam szállítási költségeinek csökkentésére, s így azokat a kultúrákat tenneszti a piachoz legközelebb, amelyeknek legkisebb a szállításiköltség-viselő képessége, akkor az ezeknek a kultúráknak helyet adó művelési ág aránya szükségszerűen növekedni fog a többiek rovására. A magyar városok 1935. évi adatai alapján eléggé határozott összefüggés mutatkozik a földellátottság és a kert művelésági aránya között: minél nagyobb a földellátottság, annál kisebb a kert aránya és fordítva (2. ábra). A kert minimális arányával Hajdúböszörmény tűnt ki városaink közül 1935-ben. Az 1000 lakosra jutó kert mennyisége (5,4 kh) alapján azonban jócskán megelőzte a kertek maximális arányát felmutató Kispestet. Talán még szemléletesebb a következő összevetés: országos átlagban a kert aránya mindössze 1,4 % volt, de 1000 lakosra 25,2 kh kert jutott. Vagyis Budapest még a kert egészen kiemelkedő aránya mellett is csak egyes kertészeti termékekből tudott jelentősebb öncllátottsági arányt elérni. 1937 e szempontból szokatlanul előnyös év volt, s ekkor például a karalábé 47,2 %-a, a zöldhagyma 36,7 %-a, a karfiol 17,9 %-a származott Budapest területéről, de paradicsomból csak 4 %-os, zöldpaprikából 3,3 %-os, vöröshagymából pedig mindössze 1,6 %-os volt az önellátottság szintje, gyümölcsből pedig még kisebb arányú (HALTENBERGER M. 1942). Budapest ellátásában a körülötte fekvő, mintegy 30 km-es övezetnek volt kitüntetett szerepe, hiszen innen került a fővárosi 68