Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1994. Sectio Geographiae.(Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 21)

Mosolygó László: Budapest földhasznosítási szerkezetének történeti földrajzi vizsgálata

piacra a romlandó, a szállítást kevésbé tűrő termékek zöme, bizonyos élelmiszerek vonatkozásában pedig a főváros vonzása az ország távolabbi részeit is elérte (HALTENBERGER M. 1942). A Budapest környéki mezőgazdaság szerkezetét tehát a fővárosi piac diktálta, s ez a földhasznosítás struktúráján is meglátszott (3. ábra). Valamennyi Budapesttel közvetlenül érintkező járás területén a városi átlag fölé szökött a kert aránya. A fővárosi ellátás szempontjából különösen fontos Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyei Központi járás területén a kert részesedése közel 7-szerese volt a városi átlagnak, de a Gödöllői járásban is meghaladta a 2-szeresét. Egészen magas, a budapestit is meghaladó, sőt Kispest esetében szélsőségesen nagy arányt ért el a kert Budapest déli elővárosi övezetében. Ez annál inkább meglepő, mert korábbi vizsgálatok mind 1895-re, mind 1913-ra a kertek szerény nagyságát és arányát állapítják meg az elővárosi övezetben, s ezt az ipar- és lakótelepek teijeszkedése nyomán szűkülő mezőgazdasági területtel, s az iparnak a munkaerőre gyakorolt egyre erőteljesebb vonzásával magyarázzák (VÖRÖS K. 1978). A kertek arányának és nagyságának újbóli növekedése talán azzal magyarázható, hogy a gazdasági válság kedvezőtlen hatásait a termelők a mezőgazdaság beltcijesítésével is igyekeztek ellensúlyozni. Az intenzív kultúrák megnövekedett munkaerő-szükségletét pedig az iparból kiszorulókkal tudták kielégíteni. A kert magas aránya azonban nem minden előváros esetében szolgálta a budapesti piacot. Kispesten, Pestszenterzsébeten a művelési ág rendkívül nagy részesedése ellenére is kevesebb jutott 1000 lakosra, mint Budapesten. E városok tehát, hasonlóképpen a fővároshoz, még saját piacukat sem tudták ellátni. Pestszentlőrinc és különösen Budafok már egyértelműen a budapesti piacra termelt. A főváros körüli városi rangú települések közül Szentendrének lehetett a legnagyobb szerepe a budapesti piac ellátásában, hiszen itt 1000 lakosra az országos átlagot is több mint 4-szeresen maghaladó nagyságú kert jutott. A városi mezőgazdaság egyik fontos jellemzője a művelés alól kivett területek magas aránya. Ez - legalábbis elvileg - összefüggésbe hozható egy-egy terület infrastrukturális ellátottságával. 1865 és 1895 között azonban csökkent a földadó alá nem eső területek aránya: vagyis 1865-ben még elsősorban valóban "hasznavehetetlen" területeket jelentett. 1895-ben részesedése országos átlagban na69