Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2004. Sectio Scientiarum Economicarum et Socialium (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 31)

Wacha Imre: Beszéd és nyelvi helyesség a rádióban

kimondásakor elharapott szótagok, hangok mormolt képzése, kiugratása, ragok, szóvégződések elnyelése, szavak ismétlése stb. Még az iskolázott szakértők beszédében is elég sok a lazán szerkesztett, befejezetlen mondat, sőt a baki is. Mondataikban megtalálhatók az ún. töltelékelemek (ugye, te'át, nomost asziszem stb ). A szakértő vendégek beszédében eléggé tipikus a szakmai szókincs használata. De nem nagyon találkozunk a szakmai zsargon jelenségeivel. A szakértő szereplőkénél fegyelmezettebb a jó beszédkészségű, igényesen fogalmazó riporterek, műsorvezetők, a rutinos műsorvezető-riporterek beszéde, mind hangképzés és dallamvilág, mind szövegalkotás tekintetében. Beszédükben megfigyelhető még a tartózkodó nyelvi magatartás, az ügyelés az egyébként sok gondot okozó nyelvi illemre a megszólítások, említések tekintetében. De gyakran az ő mondataikban elő-előfordulnak a töltelékelemek és a henyén artikulált szavak. A beszélt köznyelv mindennapi használatának jellemzői, olykor a körülményes kifejezések, fokozott mértékben megfigyelhetők a betelefonáló hallgatók megnyilatkozásaiban. Ok kevésbé tudják közlendőiket célratörően és röviden megfogalmazni. Ezek egyébként jellemzik a „hétköznapi" riportalanyok beszédét is. Mégis nagy különbség tapasztalható a Kossuth rádió és a kereskedelmi adók betelefonáló hallgatóinak nyelvi igényessége között. Az ilyen jellegű adásokban eléggé sokszor megfigyelhető az együttbeszélés: a szereplők egymás szavába vágnak, egyszerre mondják a magukét, segítik, kiegészítik éppen beszélő társaikat, kérdéseket tesznek fel nekik stb. 7.2.2.3. Ebben a műsortípusban gyakran tapasztalható, hogy a stúdióban ülő szakértők közül csak az egyik vesz részt a hallgatóval folytatott beszélgetésben. Ilyenkor a szakértő-nyilatkozó rádiószereplő és a betelefonáló hallgató között alakul ki a nyilvános párbeszéd. Erre is a spontaneitás, a természetes élőszó ismertetőjegyei a jellemzőek. Legfeljebb annyi tartalminyelvi különbséggel, hogy a szakértő általában pontosabban (ugyanakkor többnyire elvontabban), kevésbé konkrétan fejezi ki magát, mint a betelefonáló hallgató. Ilyenkor is sok hezitálást, nyögést, töltelékelemet találunk mindkettőjük beszédében. Gyakori a közbevágás, az együttbeszél és is. Sémáját így adhatjuk meg: A ^ ^ B Sz Szakértő ^ Hallgatók Egy hallgató 77