Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2004. Sectio Scientiarum Economicarum et Socialium (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 31)

Wacha Imre: Beszéd és nyelvi helyesség a rádióban

Az ilyen kommunikációs helyzetekre, az ezekben felhangzó beszédre jó példákat találunk a Kossuth rádió Napközben magazinműsorában. A közszolgálati adókon megszólalók többsége (beleértve ebbe a betelefonáló hallgatókat, az utcai riportalanyokat is) logikai szerkezetét és nyelvi formáját tekintve is pontosabban, kerekebben, igényesebben fejezi ki magát, mint a kereskedelmi adók betelefonáló hallgatói (és némelykor műsorvezetői). A magatartáskultúra, nyelvi igényesség tekintetében is érezhető a két különböző típusú adó között a különbség. Vélhetőleg mert más az adók célzott és valódi hallgatói közönsége és a műsorvezetők, vendégek szakmai felkészültsége. Ez persze nem azt jelenti, hogy a kereskedelmi adók hallgatósága csak az ún. igénytelenebb rétegből kerül ki. Elsősorban a (könnyű)zene kedvelői adják a hallgatói gárdát. Ennek a közönségnek azonban csak egy szűkebb része (nem mindig a legigényesebb rétege) telefonál be - talán lehet azt mondani - partnert keresve „felfelé", és magát megmutatni „kifelé" is. (Persze ez így megfogalmazva túlzott leegyszerűsítés. Érdemes lenne elemezni a kereskedelmi adókon pl. a beérkezett zeneszámkérő telefonhívásokat: hányan kérnek zeneszámot maguknak (sokan), munkatársaiknak (többen), családtagjaiknak (eléggé sokan). 8. Noha sok az azonosság, mégis mások a beszédhelyzetei, mások a tartalmi-nyelvi produktumai a kereskedelmi rádióknak. Az eddig bemutatott kommunikációs szituációk többségét megtaláljuk az ő az adásaikban is, de bizonyos értelemben módosult formában. Utaltam rá, más a különböző adók: a közszolgálati adók és a kereskedelmi rádiók megcélzott hallgatósága, más a beszédpartnerek szerepköre, más - amiről eddig még nem szóltam - a megszólalók közötti partnerviszony, és jelentősen eltér, erőteljesen különbözik a Kossuth rádióban és a kereskedelmi adókban a beszéd célja, stílusa is. Főleg pedig: a kereskedelmi rádiókban erőteljesen korlátozva van a beszédre, beszélgetésre fordítható adásidő. A partnerviszony is többszörös. Egyik síkja az adásban szereplők (pl. riporter és riportalany, műsorvezető és szakértők) közötti kapcsolat, a másik a nem látott-hallott, de megcélzott hallgatóval-nézővel való partnerviszony, és végül a stúdióbeli szereplők (műsorvezető, szakértők stb.) kapcsolata a betelefonáló, sms-ező interaktív hallgatókkal, nézőkkel. Nagyon jól megfigyelhető mindez, mindennek bonyolultsága, ha összehasonlítjuk a különböző adók nyelvi udvariassági formáit: a köszönést, megszólítást, említést, bemutatást, tegezés-nem tegezést. A közszolgálati adók udvariassági formái jóval konzervatívabbak. Az ifjúsági és bizonyos portréműsoroktól eltekintve általánosabb a nem-tegezés (3. személyű igealakok használata, teljes néven, ranggal, foglalkozással való említés stb.). A kereskedelmi adóknál a beszélgetésekben szinte általános a tegeződés, a becenév használata. A köszönésnek sokféle formájával találkozhatunk a napszaki kö78