Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2004. Sectio Scientiarum Economicarum et Socialium (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 31)

Wacha Imre: Beszéd és nyelvi helyesség a rádióban

A kereskedelmi adók műsorvezetői, műsorvezető-szerkesztői - a hírszer­kesztők kivételével - „többfunkciósak". A műsorvezető hol riporter, hol be­szélgető társ, hol moderátor, a beszélgetés vezetője, irányítója, a téma expo­nálója, a szereplők bemutatója stb. Általában bemutatkoznak, megnevezik magukat, és önmagukat, illetőleg az adott kereskedelmi adót képviselik, többnyire reklámozzák is mind önmagukat, mind műsorvezető kollégáikat. Ha figyeljük az interaktív műsoraikat, azt tapasztaljuk, hogy többnyire azok a hallgatók szólalnak meg, s ők az igazi közönség, akik gondjaikkal, kérdé­seikkel nem tudnak vagy röstellnek máshoz fordulni. A magukra maradtak, a „nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek" emberek, fiata­lok. Ugyanakkor a műsorvezetőket mintegy „szakértő tekintélynek" taiják. 23 Némileg más a helyzet a tévékben. Ezek adásaiban a nézők ritkábban szólal­nak meg. Inkább sms-en vagy szavazással nyilvánítják ki véleményüket. A betelefonáló hallgatók többségéről azonban alig-alig tudjuk meg, ki­csoda valójában. Még életkorát, foglalkozását is ritkán. Bár elég sokan meg­említik vezetéknevüket és lakóhelyüket is, foglalkozásukról, életkorukról csak kevesen szólnak. Többségük csak keresztnevét, sőt bece- vagy szólító­nevét mondja be. A műsorvezetők is így szólítják meg őket, attól függően, miként Jelentkezik" a telefonáló. Legfeljebb hangjuk, megszólalásmódjuk, beszédstílusuk alapján lehet őket valamiféle „kategóriákba": társadalmi, életkori, műveltségbeli csoportokba sorolni. Emiatt jó néhányszor meg is té­vednek és zavarba is jönnek a műsorvezetők a nyelvi illem (tegezés, meg­szólítás, köszönés, említés, tegezés-nem tegezés) dolgában: tévesen ítélik meg a partnerviszonyt, ezért helyesbíteniük kell a nyelvi udvariassági for­mákon. 10. A nyelvhasználat, a nyelvi illem és magatartáskultúra A nyelvi illem és magatartáskultúra (pl. köszönés, megszólítás, megneve­zés-bemutatás, bemutatkozás, említés, tegezés-nem tegezés (magázás, önö­zés, említésszerű megszólítás, foglalkozások, funkciók említése, köszönés, elköszönés stb.) terén eléggé nagy a változatosság és a bizonytalanság. Erre már több korábbi elemzés is utalt. Olyan elemzés azonban még nem készült, amely alaposan megvizsgálná a közszolgálati vagy a kereskedelmi adók ­akár csak egyetlen adó - nyelvhasználatát. Az eddigi megfigyelések alapján mégis azt mondhatjuk, hogy a közszolgálati adóknak, főleg Kossuth rádió­nak mértéktartó és jó értelemben véve konzervatív, illemtudó a nyelvi és magatartáskultúrája, noha néha akadnak kifogásolható jelenségek is. Rop­pant változatos, már csak a közreműködőknek (megszólalóknak) - egy előző 2 3 Ezért volt fontos annak idején Csiszár Jenő műsora, az „Apukám világa", mert ezeket a hallgatókat szólította meg, az ő gondjaiknak adott megnyilatkozási lehetőséget. 85

Next

/
Oldalképek
Tartalom