Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2004. Sectio Scientiarum Economicarum et Socialium (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 31)
Wacha Imre: Beszéd és nyelvi helyesség a rádióban
szönéstől a sziá ig. A beszélgetés hangvétele is tartózkodóbb a közszolgálati adóknál. A kereskedelmi adóknál - a műsorvezető részéről - olykor a trágárságig alacsonyodik. Egyáltalán nem biztos, hogy ez a szólásszabadság jele és eredménye. Inkább a modortalanságé, a hallgatónak, partnernek a semmibevétele. Esetleg: az önkontrollnak, az önkritikának a hiánya, a szakma igazi követelményeinek nem kellő ismerte (mi illik a nyilvánosság előtt a nyilvánosság számára megszólalóhoz), vagy netán a túlzott öntudat: a sztárnak minden szabad. Az adásokban elhangzó témákra, a beszéd mennyiségére és jellegére figyelve a közszolgálati rádiót és a tévéket - de a kereskedelmi tévék jelentős részét is - közlő-tájékoztató és beszélő rádióknak és tévéknek minősíthetjük. Közlő-tájékoztató elsősorban informatív műsoraiknak tartalma és mondandója következtében: nemcsak a híradások, kommentárok, de a riportműsorok, a beszélgető és beszéltető műsorok többsége közérdekű témákat érint. Beszélőnek azért tekintjük, a mert a „beszéden" egyaránt érthetjük a direkt és az indirekt beszédhelyzetekben elhangzó megnyilatkozásokat. Ugyanakkor csak kevésszer jelenik meg az adásokban a hallgatókkal, a valódi címzettekkel, pontosabban a hallgatók jelentős részével való közvetlen, „négylépéses" kommunikáció. Az olyan műsorokban találkozunk ilyenekkel, amelyekben lehetőség nyílik arra, hogy a betelefonáló a hallgató akár hangfelvételről, akár egyenes adásban megszólalhasson vagy sms-t küldhessen. Hangvétele, beszédstílusa azonban - kevés kivételtől eltekintve - ennek is választékosabb, talán hivatalosabb, mint a kereskedelmi adók bizonyos műsoraié, még oldottabb hangvétel esetén is. (Főleg ha a beszélgetések közérdekű témáról szólnak, márpedig többnyire ilyenekről szólnak.) A kereskedelmi rádiókat (így a Danubius és a Sláger Rádiót is) a beszéd tartalma, hangvétele, kommunikációs szituációi alapján inkább szórakoztató, beszélgető-csevegő rádiónak nevezhetnénk, némelyik munkatársuknak témája, beszédmodora, beszédmagatartása alapján pedig „fecsegő-locsogó" rádiónak. Mindezt annak ellenére, hogy műsoraikban megtaláljuk a közlőtájékoztató elemeket is, így pl. a hírekben, tudósításokban, a közérdekű közleményekben (sporthírek, közlekedési hírek, meteorológiai jelentések), egyes kulturális eseményekre való - nem mindig igényes - felhívásokban. (Ez utóbbiak megfogalmazása, hangzása is inkább reklámízű.) 8.1. Tudjuk, a kereskedelmi rádiók adásidejének nagyobb részét a zene tölti ki. Beszéd csak erőteljesen korlátozott időben hangozhat fel. Ennek jelentős része is rövid, olykor szlogenszerű, máskor hosszabbrövidebb közlést is tartalmazó szignál. Részben magának az adónak (az adott rádiónak) a szignálja - szlogénszerű visszatérő és a rádiók jellegére utaló elemekkel -, részben pedig az egyes rovatoknak szignállal való bejelentkezése. 79
