Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2004. Sectio Scientiarum Economicarum et Socialium (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 31)

Wacha Imre: Beszéd és nyelvi helyesség a rádióban

gyakrabban sugárzott a rádió (és a televízió is) olyan informatív műsorokat is, amelyeknek szereplői: a politikusok, tudósítók, kommentátorok, szakértők, szakelőadók, kutatók, tudósok, sőt a hétköznapi emberek már beszélgetésben, többé-kevésbé természetes beszédhelyzetben, riportalanyként vagy meghívott szakértőként, olykor kerekasztal-beszélgetésben, spontán élőszóval fejtették ki gondolataikat, nézeteiket. Az így elmondottak többnyire még mindig nem az eredeti megfogalmazásban hangzottak fel és el az adásokban: a hangszalagon (videofelvételen) rögzített gondolatsort a rádiós és tévés munkatársak (riporterek, szerkesztők) - mint korábban is - „megvágták", többnyire tartalmában is, nyelvében is célratörőbbé alakították, feszesebbrerövidebbre kurtították. A tájékoztató jellegű műsorok (hírek, tudósítások, kommentárok, krónikaműsorok, kritikák) többségének szövege ekkor is írásos alapról szólalt meg. Jelentős részük élő, egyenes adásban (pl. a hírek, a krónikák bizonyos műsorvezetői és hírszövegei), más részük pedig (hang)felvételről - a rádióban a krónika jellegű adásokban bejátszásként (pl. a tudósítások, riportok, az összetett riportműsorok egységeit összekötő műsorvezetői szövegek, a szakelőadások), a televízióban a híradó típusú adásokban felvételről, sok esetben alámondással vagy szóharapással hangosított képsorok formájában. így van ez ma is. Az írott alapról megszólaló szövegek szövegformájára ekkor már eléggé erőteljesen hatott az élőszó és a kommunikativitás követelménye: mondatszerkezeteik oldottabbak, gördülékenyebbek, következésképpen könnyebben mondhatók. Napjainkra már többé-kevésbé megfordult az arány. A Kossuth rádióban - legalábbis egy, a rendelkezésünkre bocsátott vizsgálati anyag alapján (2001. aug. 7.) ezt állíthatjuk - erőteljesen visszaszorult a felolvasás. Többnyire csak az olyan szövegek hangzanak el írott alapról, amelyek a publicisztika műfaji rendszerezése alapján a szűkebb értelemben vett információs és a kritikai, illetőleg az ún. járulékos műfajcsaládba sorolhatunk (a hírek, a krónika típusú műsorok hírei, műsorvezető szövegei, a tudósítások, a tudomány-népszerűsítő műsorok, szakelőadások, kommentárok, kritikák, valamint az irodalmi műsorok - versek szépirodalmi alkotások - stb.). A műsorok más részében természetes beszédhelyzetben, pontosabban valódi kommunikációs helyzetben megfogalmazott, de hangszalagon rögzített, spontán élőszó hangzik fel. Még az olyan műsorokban is, amelyek tartalmukban voltaképpen közérdekű információkat (pl. politikai, gazdasági, tudományos jellegű tudnivalókat) hordoznak, tehát ilyen alapon a szűkebb értelemben vett információs műfaj családba sorolhatnánk őket. Mivel azonban beszélgetés, riport és interjú formájában jelennek meg (mint például a Határok nélkül adás egy részében), a publicisztika tudományának rendszerezése alapján a 65