Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2002. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium. (Acta Academiae Agriensis : Nova series)

Buda Béla: Percepció, empátia, tervezés a kommunikációban

modell, vagy éppen az általános lélektan valamely - általában individuális, tehát a személyiség(ek)re összpontosító - modellje), ha ennél részletesebb vagy kiterjesztettebb a kép, akkor olyan összetett modellekre van szükség, amely már különböző tudományterületek koncepcióira, terminusaira utal, ezeket mintegy implikálja/ A klinikumban pl. olyan modellek terjedtek el, amelyek - Bateson nyomán - a nemverbális kommunikáció szerepét (ebben metakommunikativ hatáselemeit) emelik ki, továbbá a jelentés kontextuális természetét (és ebben nagyon sok olyan összefüggést vonnak be az értelmezésbe, amellyel a pszicho- és szociolingvisztika, vagy a viselkedés olyan általános társadalomlélektani szemléletmódjai vizsgálnak, mint az etogenia vagy az etnometodológia).

6 Ezek a modellek sajátos „emberképet" rajzolnak körül (Gadamer ún. „új antropológiájának" értelmezését átvéve: sajátos „szakantropológiát" sugallnak - pl. a nemverbális és a kontextuális kapcsolatok révén az emberek sokrétű és igen intenzív összekapcsoltságát), amely sok szempontból más, mint a kommunikációval foglalkozó diszciplínák emberképe.' Ezek a klinikai kommunikációs modellek, csakúgy, mint a meggyőzés és befolyásolás, a társadalmi és politikai (vagy akár az üzleti) marketing stb. modelljei a társaslélektan, a nyelvészet és az ún. kognitív tudományok ismereteire épülnek, magukban foglalják a pragmatikát, és sok olyan tudományos tételre és szemléletmódra utalnak, amelyek még a keletkezésük alapdiszciplínájában sem mindig standard vagy tankönyvi ismeretanyagok.* Néhány ilyen vonatkozást említ a 2. sz. melléklet. 2. sz. melléklet: Az emberi kommunikáció mátrixai - az individuális megközelítés túlzott egyszerűsítése - emiatt nincs jó kommunikációs modell -, általános lélektani modellek (pl. S-R, S-OR, T-O-O-E stb. vonatkoztatása 5 A kérdést tárgyalja: Klaus Merten: op.cit. b Itt elsősorban az Erickson-féle irányzatra és a neurolingvisztikus programozásra (NLP) gondolunk, ill. az etogeniát érintően Rom Harré, az etnometodológia vonatkozásában Harold Gafinkel iskoláira. ' Erre példa lehet: W. Nöth (ed.): Origins of Semiosis. Sign Evolution in Nature and Culture. 1994. Mouton-dex Gruyter, Berlin, New York; A. Lock

, C.R. Peters (eds.): Handbook of Human Symbolic Evolution. 1999. Blackwell, Oxford. 8 Például: A. RebouL J. Moeschler: A társalgás cselei. Bevezetés a pragmatikába. 2000. Osiris, Budapest; Szabó Márton (szerk.): Beszélő politika. A diszkurzív politikatudomány teoretikus környezete. 2000. Jószöveg, Budapest.