Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2002. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium. (Acta Academiae Agriensis : Nova series)
Schleicher Nóra: Kommunikációs stratégiák a munkahelyi alkalmaz-kodásban Másképp beszélnek-e a nők és a férfiak?
delije 2 7. E megközelítés hívei szerint nem beszélhetünk általában férfiről és nőről, így általában férfi és női nyelvhasználatról sem. A nyelvhasználat egyes jellemzői az adott gyakorlatközösség identitásteremtő gyakorlatában tesznek szert jelentésre. 3. A kutatás A bevezetőben említett kérdések megválaszolása érdekében 2001. január 15. és április 15. között három hónapot töltöttem egy közepes méretű magyar, budapesti székhelyű vállalatnál (a tulajdonosok között magyarok és külföldiek egyaránt vannak, a munkavállalók azonban kivétel nélkü! mind magyarok), egészen pontosan a vállalat két részlegén, a marketingigazgatóságon és a termelés irányításával, szervezésével foglalkozó operációs igazgatóságon. 3.1. A kutatás módszerei Az általam vizsgált két igazgatóság a fenti értelemben vett gyakorlatközösségnek tekinthető. A gyakorlatközösségek jelentésteremtő gyakorlatának vizsgálatára az egyetlen megfelelő módszer a megfigyelés, ezen belül is az az antropológiai jellegű megfigyelés, amely a kutatónak és a kutatás alanyainak (viszonylag) hosszú távú együttélését írja elő, hiszen csak ez teszi lehetővé a közösségben zajló különféle tevékenységek (így a nyelvi tevékenységek) jelentésének pontos, azaz a közösség tagjainak értelmezésével egybeeső megértését. A kutatás elsődleges módszerének tehát én is a megfigyelést választottam, azaz három hónapon keresztül időm jelentős részét az említett munkahelyen töltöttem. Együtt voltam az ott dolgozókkal a formális értekezleteken, külső partnerekkel való tárgyalásokon, a magányos és kiscsoportos munkavégzés óráiban, de eljártam velük ebédelni, igyekeztem jelen lenni a folyosói beszélgetéseken, részt vettem velük többnapos kihelyezett konferencián, és néhány napon keresztül árnyékként kísértem (shadowing) a két igazgatóság első számú emberét. A megfigyelés (részben etikai, részben pragmatikus megfontolásokból) nyílt volt, azaz a kutatás alanyai tisztában voltak ottlétem hozzávetőleges céljával (tudták, hogy a munkahelyi kommunikációt tanulmányozom, nem tudták, hogy figyelmem fókuszában a férfi-női nyelvhasználat sajátosságai állnak). Megfigyelői státuszomat a perifériális tag kifejezés 2' írja le legjob2 7 „A gyakorlatközösségeket emberek olyan csoportjai alkotják, melyek kölcsönös elkötelezettségek, közös törekvések mentén szerveződnek" (Eckert és McConnell-Ginet 1998: 490, ford.: S. N.). A perifériális tag „elég közelről figyeli meg a tagokat, és lép velük interakcióba ahhoz, hogy bennfentes identitást hozzon létre anélkül, hogy részt venne azokban 33
