Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2002. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium. (Acta Academiae Agriensis : Nova series)

Schleicher Nóra: Kommunikációs stratégiák a munkahelyi alkalmaz-kodásban Másképp beszélnek-e a nők és a férfiak?

köznapi interakció és az intézményi kényszerek által korlátozott interakció különbségei felé, másrészt a 'nyelvi fordulat' következményeképpen az intézményeket korábban más szempontokból vizsgálók is egyre nagyobb érdeklődést mutatnak az ott zajló kommunikáció iránt. Tanulmányok sora (pl. Drew és Heritage 1992) született a témában. Vizsgálták az orvos-beteg, a bírósági, a tantermi interakciót, felvételi beszélgetéseket. rádiós és televíziós beszélgetős műsorokat stb. A munkahelyi beszéd különböző formális (értekezletek stb.) és kevésbé formális formáit is sokan tanulmányozzák. Janet Holmes (2000) és munkatársai például az újzélandi Victoria Egyetemen (Wellington) létrehozták a munkahelyi interakciók egy olyan adatbázisát, mely 500, különböző típusú munkahelyekről származó, különböző hosszúságú spontán interakció átírását tartalmazza. Kendall és Tannen szerint „a munkahelyi interakció különleges kötöttségek mintázatával jellemezhető: egy olyan intézményi struktúrával, melyben az egyének hierarchiába rendeződnek; olyan történelmi múlttal, melynek során a legtöbb munkahelyen és különösen a magasabb szinteken nagyobb arányú volt a férfiak részvétele; nemi (gender) különbségek mentén megvalósuló, jelenleg is létező, bár újabban áthatolható részvételi mintázattal; fizetésemelések, előléptetések, feladatkijelölések és teljesítménymérések formájában megvalósuló rendszeres külső értékeléssel és egy olyan helyzettel, melyben a résztvevőktől megkövetelik, hogy rendszeres interakciót folytassanak mások egy olyan csoportjával, melyet se nem rokonok, se nem választott kapcsolatok alkotnak" (1997: 81, ford. S. N.). Az alapvetően férfiak által létrehozott és jelenleg is férfiak által dominált intézményekben a férfiak normája, s így a férfiak nyelvhasználata az uralkodó norma, a meghatározó nyelvhasználat. Gál (2001) szerint a férfiak diskurzív stílusa így intézményesül. 2.3. A társadalmi nem kutatása és kapcsolata a nyelvhasználattal A feminizmus érdeklődése az 1970-es években fordult a nyelvészet felé. A feminista nyelvészet érdeklődésének középpontjában természetszerűleg a társadalmi nem és a nyelvhasználat viszonya állt. A terület tanulmányozása során bekövetkezett paradigmaváltások és a feminizmus különböző irányzatainak előretörése között szoros kapcsolatot vélek felfedezni. Ennek a párhuzamnak a kibontására teszek kísérletet a következő részben. 2.3.1. Liberális feminizmus és a férfi-női nyelvhasználat Robin Lakoff 1975-ös nagyhatású, mára már klasszikus írásában először hívja fel hatásosan a figyelmet arra, hogy a nők és a férfiak eltérő szocializációjuk révén eltérő módon beszélnek. A kislányokat kis hölgyekké nevelő társadalom olyan nyelvhasználatot ír elő a nők számára, mely finomkodó. 30