Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2002. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium. (Acta Academiae Agriensis : Nova series)

Buzinkay Géza: Mi a médiatörténet és oktatásának mi a haszna?

ba tartozik azon az egyetemen, ahol az elsők között alapítottak újságíróképző intézetet (1903, de csak 1912 őszi kezdéssel), véletlenül éppen a magyar származású Joseph Pulitzer alapítványaként (Csillag 2000: 176-183). A Columbia Egyetemen kívül másutt hangsúlyozottan elektronikus médiatörténetet és csak ritkán sajtótörténetet hirdetnek meg, s ha közelebbről megnézzük, mit fed, olyasmi kurzusleírást találunk médiatörténetként, mint hogy „posztmodern kollázs abból, amit egy gyilkos bandáról olvastam a Los Angeles Times-ban 1997-ben" (Mellinger 1997). Ez a felfogás csupán az utóbbi évtizedben hódított tért. Korábban sokkal több amerikai felsőoktatási intézményben oktatták legalább az amerikai sajtótörténetet, és még az európai sajtótörténet iránt is megvolt az érdeklődés - igaz, feltehetőleg a külföldi tudósítóknak és felderítőknek szánva az idegen környezetben való megfelelő orientálódásukhoz.

1 Ha a médiatörténet oktatási súlya nem is elég nagy, sok tanszéken folynak kutatások, működnek kutatócsoportok, aminek eredményeképpen jól használható, alapos és átfogó amerikai sajtótörténet szolgálja az oktatók és a hallgatók munkáját. Ez a tankönyv-monográfia az 1954-es első kiadása óta egyre terjedelmesebb, immár nyolc kiadásban megjelent The Press and America c. kötet. (Köszönetmondó fejezete jó áttekintése a kutatóknak és intézeteiknek.) Ez a mű az előzményekkel való szerves egység hitének és a tárgy fontosságának megfelelő mondattal indul: „Az újságírás története az emberiség hosszú harcának története az egymással való kommunikálásért: kiásni és értelmezni a híreket, s értelmes véleményeket és szórakoztató gondolatokat nyújtani az eszmék piacán" (Emery-Emery 1984). Tehát úgy látszik, hogy nem is olyan régen az amerikai egyetemek nagy része úgy tekintett az újságíró-, a média szakos képzésre, mint amely egy nagy múltú szakma részére képez fiatal szakembereket. Ez a szemlélet változott meg teljesen az elektronikus média eluralkodásával, valószínűleg annak következtében. Mintha ezzel megszakadt volna a szerves összeköttetés a különböző újságírói területek és nemzedékek között. „...Az 1990-es évtized vége felől szemlélve például - írja egy angol médiaismereti tankönyv - a televíziózás előtti időszak és annak világa meglehetősen különös és idegen, régmúlt korszaknak tűnik" (O'Sullivan-Dutton-Rayner 2002: 296). Hasonló nézetek már nálunk is megjelentek, aminek következtében van olyan felsőoktatási intézmény, amelyben a médiatörténet a médiaháború oktatását jelenti. Európában az amerikainál általánosabb a médiatörténet valamilyen formájának oktatása. Azt természetesnek tekinthetjük, hogy a bécsi egyetem 1 Minden jel szerint így született meg az ismereteim szerinti egyetlen - adatait illetően fenntartásokkal kezelendő - átfogó európai sajtótörténet, amelynek szerzője a második világháború után az amerikai megszálló csapatokkal tartózkodott Európában, a háború utáni új sajtó megszervezésének feladatával (Olson 1966). 182